Próbálja ki megújult, VILLÁMGYORS keresőnket!

951.688

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
4000 Ft
a kedvezményes
házhoz szállításig

A bűn-idő mén-Golgotája (dedikált példány)

Új költemények 2001-2002

Szerző

Kiadó: Kerecsen Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 610 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar 
Méret: 20 cm x 12 cm
ISBN: 963-210-691-1
Megjegyzés: Ács Jenő szerző által dedikált példány.
Értesítőt kérek a kiadóról

Tartalom

Előhang 5
Fejszeél-nyakpillanat 9
S test-rebbenetben, álmodik a vér 11
S a sejtett bolygó bujasága 11
És a kilángzó, kiáltás-lávát 12
Ó, kín-villám, erődet, álmodom? 12
De irgalom él, a levegőben 13
S a vajúdó szellő, kiáltozó szája 13
És diadal tűntén, hangot szül a szó 14
Kézfején lüktet nap, hold, csillag 14
O, amikor a tűz, visszahívja, izzó lépteit 15
A lét: Isten-örökös 15
És mégis: szótlan, ajaktalan a száj 16
Lombzik a félelem, a levél-szárnycsap ás 16
S a zarándok-szívű görgetegkövet? 17
Hang-rügyekkel díszes minden ág 17
És ujjaidat kulcsolod imára 18
O, tűnik,támad, a sugár 18
A kő szívében, öreg szomorúság 19
S vad bánat vágtat ajkadon 19
S a gyilkos agyrém-szilfák alatt 20
Ima unokámért 20
Ajándék-ajk, ujjongó, beszélő súgár 21
Talpig szavakból állok 21
Holdba szökik, szívedből a vér 22
A szemhéj-pilla felhője lángra kap 22
Szárnyra kap ott, s riadtan földre rebben 23
S mögötte szellem-szerkezet jár 23
Hőstelen-halállal beczézget 24
Halált ragyogtatsz, ember-észben 24
Űr-fényeken is átnyilallva 25
S zabiázott napként beszél 25
És visszamerül a nemzőfénybe
Szemhéj-ködökben, méz-ikra ragyog 26
Lángol és árad a nap-zsarát 27
Ki mutat igazáért, a sorsra? 27
Nem csobbant véred panaszt 28
S a czél se ránt kétségbeesésbe 28
És a nap könnyét 29
Ámít, lelket és agyat 29
Ínyelje a száj különb élvezetét? 30
És sötéten torkodzik a hang 30
Égi száll alá, a földibe 31
S a sejt, a sejttelenből él 31
S fogaiban a vicsorgás, oly éber 32
Sziklák szaggatnak hang-bilincseket 32
S fény ütemzi fájdalmatlan száját 33
S időtlen pilla, te, a szenvedő 33
S a mindent vesztő, őrült alkonyat 34
Derünk rombolja színe, illata 34
Érted ujjong a tajték-nemzedék 35
S mágnestüzben a hajnali tanítvány 35
S ha, a hang-koncert hozzám siet 36
S burkolódzol hideg erődbe 36
A teljességet kéri térded 37
És erőt vesz húsvér-halálon 37
S nem sietős egyik isten sem 38
Röppen a tekintet, szem-sóhaj 38
Minden izom-árny a télbe siet 39
És véredbe özönöl égi beszéd 39
Sötét ez íz, mely nyelvhegyre megy 40
Lüktetve fut, akár a túzok 40
Parazsat árúi, mezítlen hamu 41
Zord homlokon, aranymetszés 41
Mágneslőn körötted lebeg 42
És dobbanata, szinte, hars 42
Tenyér tenyészt mágneslő szöget 43
És élővized örömében játszó 43
S lélek-főre élővizet hint 44
A te hited ad újonnan erőt 44
Fogytán a fán, a beczéző virág 45
S forráshangon megzendül a síp 45
És űz és barczog, a kecses szarvasokból 46
Barátkozzál, ember-kezeimmel 46
Meredez felettünk másik ég 47
És nem rögződik mocczanása 47
Csak lelkünk hallja lépteik 48
Rohamozza az ákáczfákat 48
S a nyár-beszéd, sodró, pergő nyelve 49
És félszeg-szívü az új erő-permet 49
Őzláb játszik tündér-lépteket 50
Nap-magvú, izzó dél szakad 50
Ez a halánték-feszes vihar 51
De megszakad a dörgésben a villám 51
A hallgatás az érczben óczeánoz 52
Ó, ki ül tort, halálod, diadalán? 52
Tárgyalan ősi, bánat-réteken 53
Hullámtalan és fuldokló a száj 53
Szív-ormodon idegen e tárgy 54
Míg tisztán forrásol az ének 54
Vérünk sodra surrant át beléjük 55
A szív-test fájdalmas terére 55
És ö idézi föl a testi, ünnepi perczet 56
És sugár-izomban izzik az erő 56
Mert kőbe forrad át, végleg, örökre 57
És csík nemződik, győztes tigrisekben 57
Kakasszó törvényében 58
Ne legyünk, mi, démon-műremek 58
S ha ideje jő az eltűnésnek 59
És illat fürdeti vállaid 59
Sötétlő hiány és lélegző vonzás 60
És a sebre halk füttyöt csorgat 60
Bürök-évadok 61
De oly sűrű a sötét, hogy megalvad 63
Csak rózsák nyílnak boldogan 63
A haldoklás renyhe napsütése 64
Az ö hite, a földbéli szabály 64
Hűsíti őket a vízlélek-sörény 65
És mocczanatlan az ég 65
Nem démon, emberi fajta 66
Zsarát-horhosok, parázs-szurdokok 66
A föld és az ég, íme, most üli lakodalmát 67
És csillan, csillog, ragyog a fütty 67
Ne tégy minket préda-rüggyé 68
És fehér ideg-szárny emel 68
Ó, emberárúlás csillaga, ragyogsz! 69
És, te: kés-képmás, ember-idegen 69
A borda-közi lándzsa-dallamot 70
Derű ragyog, a pribék-orczáról 70
És idegen csend-íz, a morajlásban 71
Csodák teremnek, áldott tenyerekben 71
És, ama kar, az ölésben nem fáradt 72
De, tér nem múlik, s az idő közéig 72
Ha kiserked a vízből, a jég 73
Ó, hallgat, néma a lét 73
A smaragd-ínyű napkorongon 74
A test-idő is együtt él veled 74
Hegekkel ékes, a betűk sebzett sodra 75
És lélegzeted üvöltve kihal 75
Hattyúi folt, e szűzi hóhalom 76
Miért ajz fel, az őz-tánczú avar? 76
Ó, idő-levélzet 77
A bolygó szív-alázata 77
Irgalom-gyász, ó, mosoly 78
O, zümmögés, vesztőhely-sóhaj 78
S mézgásan kigyúlnak, a bimbók 79
A száj méltó, bársony-czéljait 79
Téridőt, az égi, hattyúszárnynak 80
Súgár-fuvolák sötét dallamára 80
O, eltánczol, a nádasból, a tó 81
Zablázza őket, az ajzott szív 81
Szárnyak suhogása, a dobogó szívben 82
S a szívben őszült delfinek időznek 82
S lehük küldik, új vér-tengerek 83
S nincs a növénynek fogsora 83
Izmaiban dőzsöl a lét 84
És súgár-moraj szántja szívedet 84
Minek más-földű mátkaság 85
Idegen bánatok kísérnek 85
Ágaskodó hullámok lépnek 86
Vér-elleni vétek 86
Itala: könny-lélegzetem 87
S ínyem, perzseli, zsarátló homok 87
Ragyogni kezd a pupilla hatalma 88
S Föld-bordáink a démon ökleli 88
S az éjszaka: hangversenyt remekel 89
S a toll-öröm remeg 89
Micsoda pír-óczeán csap fel 90
Ajakzó-szó, a testvér-hullámzása 90
Méhrajzás-ütemű a nyaki verőér-dob 91
Éneklik a talp, halk, izom-rögtönzéseit 91
A tülekvő nyál fehére, esdeklő sötét
S vér gyökérzi fel, a tarkóba, a lombot 92
A halál, pazar halált játszik 93
Vérzamat-izzású a begy 93
A hold ezüstlő, vonzó mágnese 94
Uram, legyen a szívnek deleje 94
O, anyaölnyi nedves pillanat 95
Szírmodzó tulipán a kegyelem 95
Ép léleknek kér egészséget 96
S felhangzik boldogan a szögcsont-zokogás 96
Terjeszd, növeld, éppé magad 97
Zendítsd tüzed, a lélek-láng hevét 97
Formáld magad, Isten-alkotás 98
Lélek szerszám az agyunk 98
S alázat lesz a kettőzött térdben 99
Alkonyrügy-ének 99
Ő nem siet, csak vár és létezik 100
És szavaidnak, alázat a térde 100
És Fia viszi a földi keresztet 101
Miért a vágyad, hogy mi testet öltsünk? 101
És illatozzon, zengőn, izom-éneke 102
Ó, ez a viharzó mosoly 102
Miért lenne teste fáradása? 103
S fény-izmaiban pihen boldogan 103
Hiszen léte, e bolygót boldogítja 104
Árny-iram, mit szurok-fény terelget 104
Hogy újrázzák, az évadi csodát 105
Sötét iramú lesz a létezés 105
A lét-ajzotta pupilla 106
S ifjadnak benne mindig 106
Amit a lélek remekel 107
És kettesben teljes az érés 107
S oly csöndben segítik szíveinket 108
Épen és tisztán szülessen a gyerek 108
És ujjaikon, nézd, átüt a villám 109
És felüdültek, mind a ketten 109
Kő gyökérzene, sudarítva a rémült Golgotát ... 110
S térded ringatja, a sír-fekete bölcsőt 110
Pupillád foglya lett örökre 111
Éberen mereng, a kéklő végtelen 111
A virág, már benne czikáz 112
S mosoly dereng az arcz, zord vonásain 112
Üröm-iramlón 113
Iz-ragyogás, a hit színeiben 115
És égő csend után 115
S kínál, virágként, szirom-lélegzetet 116
Elaggott szánkban a délután 116
Ágaskodó zsiger, parázs-iga 117
Jajszó-lepetten zeng a csíz 117
A forrás fagy-nyelven rezseg 118
S ujjaiból fény-szöget bűbájol 118
S lábujjhegyen sétálgat a hála 119
És e fold friss, gyökér-nyelvén beszélnek 119
Örül a szív a tarló takaros keresztjén 120
S tündér-zamat járja át szívünket 120
Benéz a szem, mi történik velem? 121
És óczeán-dal csobog füledben 121
O, add fény-csended nekem 122
Aki érti az ajzott nyelv énekét 122
A szív őrületében növekednek 123
Porcsín csillogtat nyers-hűs harmatot 123
A bénult szív-had, mind fogadra vár 124
A tömény magány virágai 124
A gördülés igájában 125
S két szarvhegyére éj-gömböt fogan 125
Sötét dühöt idomít fénybe 126
Nekik semmi, a mi téridő-mámorunk 126
Hang árad, ha érez óczeánoz 127
És elhal a fehér ibolyákban 127
De a reggelt fecskék hírelik 128
S levele leng fénybe-szövődve . . . 128
S te érted az óczeán szavát 129
Az ég, akár a sólyom-szárnyalás 129
így munkálódik a teremtés 130
Szentségtörés a tél-kedvű bánat 130
S gyökér-nesz kínozza a térded 131
Ájuló ízek kőszobra a test 131
0, a megtestesült bűvölet 132
Őrjítő, vad félelem-vágta 132
S értelem nyűgözi a felszánt csontokat 133
S a nap hozta magam, a testi árnyt 133
Tűnt testemben már ösvény 134
Ha szeptember siet, s vele a hűs szelek 134
Az ő vonása ráér 135
Csapdába csalt a határtalan mező? 136
Az ég ujjong így bennünk 136
Gyönyörű a zsarátbimbó-sziromlás 137
Vérünk dala napszárnyakon szárnyal 137
És álom termett ifjú emberekben 138
Buzgón, hevesen forrásol a véred 139
Néven neveztetik a homály 139
Kövek gurigáznak a lejtő alkonyában 140
A szorongás anyanyelvén 140
A sziklák zenéje emel hozzád, Uram! 141
Szikrák jajdúlnak tánczba 141
S a könny zenéje egyre szilajabb 142
Gyönyörködj benne, szem, rezzenetlen 142
Hattyúénekláng-szárnyakon 143
Ég-rögként a nap 143
S nem bűvöl az égő borda bája 144
S vér-lélegzet a világ árvasága 144
A vér-tigris s holdat fogan 145
S a csőr hegyén a tűz toroz 145
Gida-pírban a kés 146
A rügyek szája nem hazug 146
A rettenet derűje, ott, belül 147
Vér-dajkánk töviskorona 147
Verőfény-tányéron kínálja 148
Hiszed: a csikasz-hang halott 148
Haljék szívedbe a rettenet 149
Fehérben lobog az ákáczsor 149
Jégzápor forr gyöngéd nyakunkba 150
Egy másik Föld szelíd varázsa 150
De a hús, csak szikárlott 151
S e fény-sarjjal üzen 151
S tajték árad a piros szájpadlásra 152
És fájni mindig, halk figyelmesen 152
Minden test hold-teszi otthona 153
S pupillája ontja a kegyelmet 153
S a két tenyér egymásba visszaretten 154
Hars-sziromló éjszakán 154
Feltorlódó Júdás-rohanás 155
A vér sebláza feszíti 155
A büszke nyelv hálás dicsérete 156
Késfényü iga-láncz 156
És havak zúgása a fényben 157
És a lehelet törvénye ítél 157
És megértek szemei: a csillagok 158
Ó, Uram, kimenekítettél minket 158
Láthatatlan szárny jövend 159
Túlnő bőrödön a rózsa 159
S lángok cseréltek erőt és hitet 160
Szedrezvén alvadt át a keresztfába 160
Ó, zsenge tüz-csóva vagy 161
Ha torkuk zeng és szárnyuk veszteg 161
Örvénylő, vad szemzugokban 162
Nem pirúlt a föld, színe nyers 162
Egy pillantás a tíz ujjunkra 163
És színe lángzóan fehér 163
Erőt vesz csontod a szög-szenvedélyen 164
Névtelenül is delel a napod 164
Napgyertya-izzás 165
És fájdalomban sírtak a kövek 167
S mind szív-oromra hágott gyötrelem 167
S bizsereg eperfa-koronán 168
Összhangot nemző lélekző csoda 168
S imádni zsoltár-főhajtással 169
A gyöngéd erő a hódolat terében 169
Felkönyököl az éjszaka 170
Daluk, torkukban kuporog 170
Napot rejt a zsenge liliom 171
Habzó tükrükben látjuk 171
És angyal adja biztos szárnyaid 172
És nyár-hangok hullnak illatozva 172
Fény csitítja a rémületünk 173
S szemeidben rezzentett magány van 173
S hitünkben a nevesített szégyen 174
Szög-szerelem egy lándzsa-éjszakán 174
Ő telít minket szem-nemzette fénnyel 175
E mezítlen örvényt 175
A jegenyék tüzet kortyolnak 176
Ó, lélekben, már éltek a szögek 176
S izmaiban oroszlán és gerle 177
A kereszt tartja tárva karodat 177
Rohan a fény-zamat 178
Mindenből czél rohan 178
Erő-dal, vér-vígasztalás 179
Itt szemződik a vak érzék 179
Ó, ma már névtelen istenek ők 180
Izzó íz-zsoltár 180
Jutalom a kín, a szenvedés 181
Kő-szülte szellő 181
A délután rózsája legyen 182
Hevenyészett ajk mosolyg 182
De emlékük meztelen 183
Elesteledtek a testben 183
S felsúgárzik a zsigeri erekbe 184
Az idő-testben az izom-delej 184
Idegláng-párzás 185
A domb bimbóján újhold álldogál 185
Langyítsd magad régi bekecseddel 186
Ezüstnek érzed, minden ízedet 186
Ki fogja meg, időtlen karod? 187
Új égbolt csiklandja agyunk 187
Rózsáink virúlnak vadúl 188
A félelem pupilla-özönében 188
Ahol idegek égnek 189
A kés kiserked a torokból 189
A nap tűz-imája 190
Fény-hegyek súgár-szurdokai 190
S érzékeid sorra megöletnek 191
Hóbegy-sírás téldelű-furulyán 191
A halál fém-rebbenete 192
Szarvas-száj fű-iramlásban 192
Szög-sebnek Isten tenyerén? 193
Jeget lüktetnek forró szívverések 193
Nyárzápor-óczeán 194
Mit ér az ideg-zokogás? 194
O, ismerős vesszőfutás 195
A vérem, látod, oly sötét lesz 195
S árnyad lett lélegzetem 196
Uj-babyloni hegedűk 196
S minden ízemet reszketem 197
S vak nap sétál bennük 197
A tenger rétje ringat csillagot 198
A jó íz ikrásan ered 198
Könnyeztető, nagy pusztasága 199
Holmi felhő-rebbenet 199
Csak az idegek bárányolnak 200
Lobbantsd fel párába fejed 200
Csak a sötét furulyázik 201
És kiáltások csodálják az álmuk 201
Erő szárnyasít izmokat 202
És szívütemed verőfényben dobban 202
És szíved adod a haláltalan fáknak 203
Járnak nedves tükör-szellők 203
A rét kavicsot fogan 204
Miért ring szemhéjam alatt? 204
Sötét bükk-bukfencz zord morajjal 205
Ne hagyd, hogy íz-aszályt kapjon a száj 205
Kecses bokájú őzek tündörögnek 206
Ó, hangtalan a csöndévad-nyitás 206
Az ujjongás nyelvén beszélnek 207
Hangmag-erő szíklevele 207
Szirmokat késztet pírzó ámúlásra 208
Izmok ragyognak vér-vágtában 208
S a Golgotán megállt a kereszt 209
Orczáidban rejtett hold mosolyog 209
Méz és hajnal röppen 210
S napot kortyol évad-időnk szünetlen 210
Hiányzik a szív, a láng, a térdek 211
O, végzetei a gyepes gyalogút 211
A fény mesgyéje mögött 212
S vakmerő tükör-virágok szólnak 212
Visszautasítja a hullámokat 213
S rögzít a bölcs ideg-pupilla 213
Pilla-álmosan 214
Esendő szépség, színek fogsora 214
Évgyűrűk önkívülete 215
A kés vérvörös tudása 217
És delel bennük a folyó szíve 217
Szög és csont a fénylő kézfejen 218
Mert nyakizmunkban ismerős az árnyék 218
És a hang különös íze a nyelven 219
És ínycsiklandó ízek zamatoznak 219
S czélzott végzeted isteni ajándék 220
És a hang ágai között 220
Ragyogtat fekete nap 221
Erőtlen az erő és réveteg 221
A víz fénylő nyilai 222
Ó, mozdúlatlan csend-igyekezet 222
Nemz és fogan és csöndben testet ölt 223
Kavics-lélegzet a bilincses szájban 223
Hal-rajok csillagozzák az ürességet 224
Leszáll a testbe a világló éjszaka 224
A teremtés tükör-tánczban 225
A perez örökös szeretkezése ez 225
S roskadoznak a Hold törvénye alatt 226
Pehely-záporzó napsütése 226
Torkodzva küzd az izom-áradásban 227
Jajszó orkánzik a vér bánatában 227
Húsvét barkázza rémült szívedet 228
Halljuk mindig a fájó szög-zenét 228
Együtt delelt a dermedt Golgotán 229
S a kő-éjszaka, ama Golgotán 229
Kiragad a vér az izom-nyárból 230
Az Ur bűne, az ember országlása?! 230
Királyi csel sem mívelhet csodát 231
Jeges szélben, ó, szem héj-szerelem 231
S így jutunk el a kereszt-vajúdásig 232
Fagy-rügyek a hófelhők hasán 232
Fűzlomb-öröm a pisztrángzásban 233
0 az, aki az ég-ajkán dalol! 233
O, kellünk-e mi, a bűntelen szívbe? 234
Rácsok küllőzik rémült csontjait 234
0, a menny szíve rezzenetlen 235
És méltó szavakkal öklelje a szád 235
S a lélekben nem öröklét delel 236
Csak az idő-fütty csattan feketén 236
Pilladús-szemhéj rejtekében 237
A kéz-kő csöndje 237
Pupilládban a fény nem áll, bujdokol 238
Nem bírták el a lélek vállai 238
Ahogy lépdelnek lassan, Isten bánatában 239
Dadogó csönd, betű-titok 239
Az éjféli nap felaranyló izmán 240
Egyetlen ő, irgalmas számsorunkban 240
Az öröklét betűjét álmodja veled 241
íme, készen vannak 241
Oly idegző ez a fájás 242
Szem-és dobhártya-igézet 242
Üdvösségük vak, a mi érzékeinkre 243
Hol a létezés teljes, kész, egész! 243
Kevés körötted a szín-torkú virág 244
Kusza és tékozló iram-ragyogás 244
És gyönyörködsz az igaz teremtésben 245
És sírás-özön árad hírtelen 245
Honvágy nélkül ernyed és feszül? 246
Ne nézze szeme, a pelyhek üde tánczát 246
S rügyet borjadzik az üsző-fa 247
S így ketten rójuk az élet-utakat 247
És zirrenő idegzetünk 248
Megható a nyár növekvő hódolata 248
Hang-bölcső ringat korai fényben 249
S tajték-szírmát a hold-rügy lükteti 249
Az ajak-nárczisz szirom-jajszót bontott 250
A te országod jöjjön és szülessen 250
És őt választjuk öröklét-hazául 251
Most hullámzó a napfényverdesés 251
Ideged óvja izmod mozdulatát 252
Fénylő mosoly üreslö tenyérbe 252
Zamat-kört von a test-idő köré 253
Századok jelenülnek szemükben 253
Az ideg napszentületében 254
Kígyó kínoz, a száj-ütött hurok 254
Nincs ideje a sürgős halálnak 255
A csillagfürt-mag, íme, keserű? 255
Érkezik a veszély futamán 256
Ó, a küzdés, virágzik a kín, a bánat 256
És zendül a mozdulat dallama 257
O, hol a villám-bogzás a viharzásban 257
A kert csöndjei rigót ágyainak 258
Mert szendere bűv-erejét veszti 258
Bőre rezzent, hűs czirbolya-lángot 259
És zsarát pusztít dobhártya-nyarat 259
S féltőn tekintsz a felhullámló rögre 260
Szívünk hajlítja a hódoló térdet 260
Nem-Föld-szemükben ég-pupillák 261
Az összhang teljesen kering 261
Könny-barázdák televény-arczban 262
A hullám fény-gömbjeibe zárva 262
0, mennyi búteli domb sürögtet 263
O, csak ideg-emlék őrzi a parázst 263
A víz-bőrön hasmánt-suhanás 264
Vágtatás-bűbáj a pupillákban 264
Zsarátló óczeán-dörej 265
A nyitott szemhéjúvá tetted sorsom 265
Fuvola-szív fájón haldokol 266
Füvekből is életerő árad 266
Öreg kezem egymással altatom 267
A fény teremtett, te, árva, földi lény 267
Hűvös gallyon pattog a rügy 268
A vér, a mén, a szik 268
És nap-begyü madarak, alkonyodnak 269
Az ösztönök: halált remeklenek 269
Megőrülnek a pünkösdi fényben 270
Csillagpettyek, az ég, zord párduczán 270
Hallgat a száj 271
S a víz, vadhattyúi-színben, ring 271
Ahogy közéig az ég, a Föld idegenebb 272
Ó, felczifrázzák szín-villámukat 272
Gégétlen éjben 273
O, te, holnap-rangú, uralkodj! 275
Hosszan nézed, a gerlék, halk raját 275
Nárczisz álmodja, álmodat 276
Nem más ő, mint verő fény-remény 276
Arany-visongás, vesszőkön, a szél 277
Ütemzenek, míg rigódzik, a füttyszó 277
Es izmai isznak, piros égzengésben 278
Jégcsap-gyümölcslő hóesésben 278
Belülről ringsz, mint üri fűz 279
S csillag ütemez, ily ámúlatot 279
O, az asszonyba öltözött nap 280
S ne lávázz, vélem, fájdalom, a húsban 280
Szemhéj-derűben, izzó, nárcziszok 281
Rab-műveltség cseng, a boka-lánczban 281
O, a szív-hála, ívelő, felhő-virág 282
S delejző erő, az izomló kellem 282
Es szem-távlatod, mindig megleled 283
Kicsoda ujjong, e naptalan toron? 283
S hárslomb zizeg, a szélző verőérben 284
A lélek kész, a test, csöndlő himpora 284
A halál közgazdászai 285
Hő-szárny növeszt 285
Almok, kínálják, tálczán, a fejük 286
Csillag-körtáncz, a csődörlö sörényben 286
És négy-évadi mondatot borong 287
Édes bizsergés, néki, a hús-láva 287
A hegy hatalma, sziklákat hegyei 288
Árnyfoltod, levélként zizeg 288
Ha, szív-szemeddel, nézel 289
Vérláng kiált, zsarát-szem acsarog 289
És, súgár-játék, a mének szügyén 290
S tettre, vak a kéz 290
Sokfényű hónap közelít 291
Ismersz engem: húnyt szemhéj követét 291
A pirkadat zamatát, a telivér párát 292
Sóhaj magdelej után 292
Sarlóznak minket megőszült erek 293
A juharfa juhádzik a szélben 293
S testet ad a víznek a ruca 294
Napszirmok égnek izzó hársban 294
Eső párája, nyár zsoltára 295
És mintha szemhéj-hold peregne 295
S mezítlen mégis a kezed 296
És rohan hozzád a rózsa illata is 296
Megtartja sötét ígéretét a vér 297
Hó-alázatban a fenyők tűi 297
A Föld-bánat, a vas-sötét öröm 298
így robban virágba a mandulás 298
A homály távlata: a fény 299
Torokhangon szólnak tó-szavak 299
És izzó, bimbó-szavakkal dicsérd 300
Szemközt a víz burjánzó barázdáival 300
Halmok mögött az ifjú szívet 301
És mit ér az aszály-égette gége? 301
A vérben bronz-harangok konganak 302
Ő, a bimbódzó arany 302
Szemünk ég-kenyérrel él már 303
A lomb, a lomb között 303
S repül felettem a hang-hinta 304
Nyers-édes zamat, madárcsivogás 304
A verőér és a szív érti a módját 305
A rügy-árapály éneke hallszik 305
S szó-délután örvényli édenét 306
Csak Isten szól a menny bolt-moraj lásban 306
Bűnvér-mérleg 307
Zsoltárunk, ó, az érő fánk legyen 309
És bűneire büszke Európa 309
S galamb kiáltja hangomat 310
Édes fenségű gond 310
S a hold sugára illanó szalag 311
Ahol irgalomért térdel a csönd 311
Hallják a vér verő fény-dalát 312
A könny-kertben a kövek 312
O, nap, a halált altatod 313
Csak a délidő vad sárlása 313
Sétálsz a hűvös kőben egyedül 314
Míg súlyegyenben, nincs az égi mérleg 314
S halk ágak hajlanak az álmodóra 315
Halhatatlan illat és zamat árad 315
Üde virágsziromban lép elém 316
A hús parancsa az 316
Nincs rianás a sarkokon 317
S a csont tisztított végtelene 317
És tökélyre tör a kivégzett érzék 318
Ragaszkodni a kőtáblához 318
És hajlong bennük a vágy 319
És nap-kerék a pupillákban 319
És izmosul most, pára-futamába 320
És nem-Föld-méhben megfogan az ország 320
És szégyenülten hallgat két tenyér 321
Az élet igéi ínyesülnek benned 321
Testvér-szemekben duzzad az ég 322
A bíbor testen bíbor bíborul 322
A szív-csillag pupilláiban 323
S zengő halált idomít a szív 323
Lengetik az ő szín-dícséretük 324
Tedd nyelvemre az öröm szavait 324
Adj gyógyító eledelt 325
Akárha zamat-lélek fénylene 325
Csillagok szikrádznak könnyeden 326
És délnek fordul homlokuk 326
Fájdalommal abroncsozva 327
Telítve torkuk a virágzó réttel 327
A kék kert madarai már alszanak 328
S izom-ámúlás lesz reggelünk 328
Sziklák napsütése 329
Legyen könnyed a lobogás 329
Zamat-térden nézzen ránk az ág 330
Csak hó- és fagyroham rohan 330
Ó, nem sietős, e korai, szent roham! 331
S tűnik nyomtalan 331
S az én imám e fájdalmas kereszt 332
Feszíti őt a fény-igyekezet 332
Mert nincs erő a halott Golgotában 333
Alkony hozza az este fövényét 333
És ivódnak e zsendülő arczmásban 334
S az ujjongásnak nevet ad a szád 334
Mely halhatatlan rettegés csupán 335
Hallani vélünk csönd-lélegzetet
Röppennek hozzád, isteni zamattal 336
Lávázó csoda csurran, aranylón 336
Van ideje az élő hangzásnak 337
És ínyeden terror-zamatot sejhetsz 337
És ácsorog a nyelvhegy-élen 338
S téridőn üteme átragyog 333
Ideje van a méhnek és vesszőnek 339
Baljós szender, a szederjes idegzeten 339
A hóra hördül a szív 340
Veted pupillád ős-tekintetét 340
Óv téged a derű mézillata 341
Ujjaikon izzó hársfavi rág 341
Ó, késél-suhanású évek! 342
S belép szívem fénylő pitvarába 342
Vágtatnak óczeán-igába 343
S telelő, nagy almafák fülébe 343
Ó, árnyék-ízű otthonosság 344
Ó, rigófütty a birsfalombban 344
S hazát formál a szívdobbantó ék 345
Ő lesz, ama sötét szivárvány 345
Azt ígérték sziromözönnel 346
Pupillánkba olvad a nyár 346
S van ereje a kettőzött magánynak 347
S a fagy fűiébe zengeti 347
Előttük piros Hold ragyog 348
A kő rezzen, míg magában lapoz 348
S a testre már az új erő esőzik 349
O, a vér-bolygó hanyatlása 349
Vérpihézett, szentűlt arczon 350
Tömzsi zsarát kormos lobja 350
Ropog, sikolt, sóhajt a meggy 351
Torkig-metszett zokogásban? 351
Csügged jáczint-mellkasára 352
Pupilla-kút ékessége 352
Csont-violán tusakodik 353
Csalán-lángban igék szállnak 353
Liliom-igába dőlt a dél 354
Virraszt és ámúl a képzelet 354
Törött fűzben hegedű-dallamok 355
S a szárnyak röpte nem az égbe száll 355
Támolygó, élő, kereszt-fenyvesek 356
Fém-lomb beczézi a hárs szilfákat 356
Ne emeljen zsenge szárny-erezet 357
Lélek-szemet forgat a vér-szigony 357
Sötét folyó lett a rettenet 358
Ki lát a szív áttetsző sűrűjébe? 358
Zablázott-erekben 359
S hegyek hasalnak hóesésbe 361
Hol az oxigén-birtok? 361
S szemed hattyúi úsznak hűsen 362
Az élet legyen ég-birtokod 362
Számlálod a századok bűn-pillanatait 363
Orgonaszín-fények füstölgő záporában 363
Küld az ég tudás-illatot 364
Erőtlen vas lélegzete 364
Marad a szó, szeretetbe rogyva 365
Delej-szöget az átvérzett bokán 365
Bimbózó lett: sugár-szirom 366
S vérharmatod mennyei patak 366
A csillagmagzat-kaczaj 367
Ölni született s nem rest semmikor 367
Öröm-karokkal az istenek óvnak 368
Maradt a vér, maradt a vér szaga 368
A Júdás-fiú 369
Lelkét alkotom lélek-szerelemben 369
S szél-talppal siklott a halottakon 370
Csurig dúsúlnak rostjai a nyárnak 370
S naponta távolságot temetett 371
S nem sírunk az izzó szégyenen 371
O, szív, sírsz, akár a vadludakban 372
Elillant szemek özvegy-szerelme 372
íny-vágy ódás az érett délután 373
A forrás csobban, villog és remeg 373
Szemhéj-ezüstben izzó nyárfasor 374
Idegen térben 374
Ujjongó idegcsönd rebben
Ó, évgyűrűink szilajodnak 375
Súlytalan szellő barkaágon 376
És várt a vér, jázmin-iramba rogyva 376
Közelítő hó virágzik 377
Pupillájuk rózsa-tekintet 377
S kinéz a szív, s mindent egyszerre lát 378
S kegyelemként kér szellő-fuvalmat 378
A czél fuvalma: íny!
Évgyűrű ontja érett melegét 379
A mocczanatlan lélek-igézésben 380
Íz-özvegy így az iker-íny 380
Éneke mi is lehetnénk 381
Kavics esőz győztes szívedre 381
Mint jégverésben óvó ó-szemek 382
Szűzen zizzen az erő 382
Lankaszt a nyár csóva-szirma 383
Mintha hörrenés zokogna 383
Az idő sűrű, édességét várta 384
A héj arczán, rügyek pattannak 384
Arkangyal-derűt pirúl fel kezed 385
Orkánzó gesztenyevirágban 385
Anyag-lomb verőfény-táncza 386
A vér-izom vad bánatát 386
Ó, ki gazdagul e fövenyzö nászban? 387
Újrázó, gyilkos, berzseny-fényben 387
És szívet tép a fuvola-torok 388
Fehér derű fordúl, zordúlt izmainkba 388
S teremt belőle mézszárny-pergetést 389
Júdási fényben gázolt a jóság 389
0 zengi arczom igazát 390
Ékszer heverhet, ily tisztán 390
S mi gyönyőrzünk a lombzúgással 391
Isteni kegyelmű öröklét 391
Szemközt velük, pupilla-tisztán 392
Érzed a hajnal ikrás zamatát 392
Múlatnak vérhajú, böllér-emberek 393
Jöjjetek ős-szépségű fényen át 393
S napod emeli magasra a térdem 394
Vérem friss és súgárzóan ajzó 394
Zápor-percz, rajtunk nem segítsz 395
Vérrög-aratás volt a nyár 395
A mák fehér lován 396
S a kiszemelt gerinczen veríték szakad 396
És szirmuk vonzó sodrait 397
Es óczeánt kér a nap 397
Halánték-fáj dalom repül 398
Mellbimbó-gyanútlan fény köröz 398
S ha kiderül: zöld delej 399
Szeptembernek ajánlja torkát 399
Eltűntek ők, ahogy a szilfák 400
Böllér-keringő 401
Böllérek keringőznek a jégen 403
Bordáid dorbézolnak a télben 403
S székeikből száz bohócz trombitál 404
Belovaglunk Új-Babylonba 404
S úgy távozik, mint vérbeli hazád 405
Kemény zöldben, harsány fenyves-ék 405
Arany terem a rémült tengeren 406
Élet-illendőn szól a lomb-hegedű 406
Csönd-ragyogás övezi, higanyzó villám 407
Félelmes a csönd lélegzete 407
S dérző tükörbe balta éle hullt 408
Megüt a fény lágy, zengő permete 408
S attól ordít őrült árvasága 409
Évgyűrű-czédrus redőjébe róva 409
Lelkedben dőzsöl a hiány 410
Halállal keresztel homlokot 410
S hallgat a nyelvévad-idő 411
Erőt így győz le szellem és a báj 411
Távozz hát, feketén, haragvón 412
S a száj-por bűbájai 412
Vérfény rohan homály-erekben 413
Pirosban delel benned két napsütés 413
S csírázik erős máglya-láng 414
És zöldellő, gyenge füveken 414
Pillangó-bámulat ez a dél 415
Míg hangtalan fejét billenti a láb 415
Rügy-ütem könnye szivárog a meggyből 416
S verőfény álmodik a termő vérben 416
Égarcz-tükörben, párás, földi szem 417
S nesztelen jajongás nemződik a fákban 417
A fönti, nagy, pillangó-mezőn 418
A mező lábjában pipacsunk zokog 418
Örvény-delejben úsznak a halak 419
Új erőt csírádzik az ujjongó remény 419
S az izmokban piros láng-virágok égnek 420
S a lélek-özvegy test vaczog zokogva 420
Győztesen dolgozik a pazar földi gúzsban 421
A nyugtalanság nyugodt mámorát 421
Együtt pihen a mű és alkotó 422
Otthont fogan az Isten-szerelem 422
Csak két szeméből ordított a szó 423
Zabla-vágta lett, immár e száj 423
Gyanakvó permet sziszeg 424
O, a szemed látásodba hal 424
A Júdás-napok, mind, egymás után 425
A látás lángja kiolthatatlan 425
S lett az ember, embernek gyarmata 426
Özvegy-izmok mosolya ragyog rád 426
S minket fény-óczeán hívogatna 427
S lüktetik színüket a vad búzavirágok 427
És szív-izmába vad, bűnbánati czélt ad 428
Izzó ideg-izmaiban ég az ég 428
S szirom-erő emel fel, bánatodból 428
Örvény-vemhben élnek a tüzek 429
S halálzott forró pupillán a lomb 429
S véreb-idegben felfénylő fejek 430
S zenegve érsz a rémült keresztfádon 430
(X áldozat-rügy, méhedben kereszt 431
A lét csodája, léttelen! 431
Mátkásodnak vér-zengésben 432
Ó, ítélet, kín-nyakéke 432
A vér-mágnes harapdálja 433
Bürök-erű boszorkányok 433
Akár a rács-szender rabja 434
S hold-udvara böllér-napnak 434
A negyedik, csak füttyöget 435
A cseppek szenderegnek 435
A világosság: esemény 436
íz-nyelvelés hangzik, estig 437
Hullámért esd bokaláncza 437
Hús jajong a pírzó dobban 438
Tíz ujj-csődör sörénylése 438
Tündökölsz két, ajak-íven 439
És a két kéz, tíz, ujj-szögei 439
Késből gyűrűt nem verethetsz 440
Ránczot vet a szellő-szoknya 441
A tenger is ordít érte 441
Perzselődik zsarát-morgás 442
Fehér gerlék, Holdtól szépek 442
Nap vakúl így, rózsa szírmán 443
O, szenvedés-villám és rajta felhő álma 444
Folyton zeneg a pupilla-ének 444
És szív-szemünket erővel övezd 445
Hideg márvány-pupillákkal élnek 445
A színek illata hallja 446
Izmodban ideg-csillagok ragyognak 446
Fájdalmas szárnycsattogás izzik 447
Szemöldök-táncz vagy 447
Nem évelő növény a test 447
A forrás öle frissen szájzik 448
Csőr feszül hal-ragyogásba 448
És te ügetsz a nap-zablában 448
A kereszt-nemző Golgotát 449
S vakít az értelem, akár a por 449
S miképp sakálzik izmokban az orv-táncz 450
Idegek strázsálnak görcsben 450
Emberkönny-eső szemereg 451
S utad betéve tudja, lábad 451
Ki irigyli, az ikrás, napfény-mézet? 452
Zamat-árny testesül a nyelven 452
És tündér-duzzadás zablázza az erőt 453
Ó, már vízben alszik a rianás 453
Nyarat nyelvelnek a virágok 454
Ékszerként a pupilládra tűzöd 454
Forrásol utána áfonyamosoly éke 455
Felpattan és büszkén érkezik a sötét 455
Valami, fekete kecsesség 456
Tűrkiz-tűzzel zsarát-koronás 456
Ajaktalan-száj 457
S e játékot, vad méltóság, gyűrűzi 459
És oly tisztán csendül, zsoltárzó ének 459
Kés és gyász, könny s veríték 460
Amikor a létbe lép a rózsa 460
És mégis fényt nemzel | 461
A nyakas hullás, büszke jelene 461
Fénylőn vezényli ezt: a lélek-végtelen 462
S értőn érzi e Föld távlatát 462
Sűrű ébered terében lombzol, fényként 463
És kés-szárnytól verdes, két kezem 463
S a hold ereje, már-már emberi 464
A nap zilálja szét az éj eszét 464
Kés-dobbanások 465
A csontban: az erő 465
Csoda és feledés 466
Szorongató fuvalom nemződik 466
Hol az a szó-máglya? 467
És szivárvány-ív, a bukdosó gerincz 467
S ereje van, az ajzott türelemnek 468
Csípő-iram vagy, nyír-hajnali fehér 468
Ó, tigris-szemű, sárga rózsaszirmok 469
A Föld énekel és zokog 469
Zamat tengerzik a héjban 470
S hatalma fogsorában vidáman forgat 470
Álomból szökken a friss létezés 471
Boldogan nézi, ha öröm, a tettünk 471
És agya nemzi, az örök hitetést 472
És szíved, burkold, hálába 472
És árnyékból, a fény szívébe nőttünk 473
S kínálják magukat, rezgő húrnak 473
A lét értelme ujjong és ragyog 474
S e bolygó lelke, izzó szelleme 474
S érkeznek hozzánk, a régi istenek 475
És kilángzik a termés zamatából 475
Amit az öröklött, látható kívánás visz 476
Meg-megiramló nap-porond 476
Jávorszarvashang-iram a gégén 477
Nékünk, mit hoz lombotok? 477
Vad szivárvány-ív a vérben 478
S boldog homlok-tüneményt ámúlásba 478
Idomítsz ideg s izomhatalmat 479
Növényi láng ez, zsarátló nap-vágta 479
S együtt zengtek, fenségbe menekedve 480
Pehely-dalok hang-hóesésben 480
Lappaszkodva lépdel az éj 481
S fanyarzó kés-szárnyak siettetik 481
A kamasz csöndes, vérző bánatában 482
S az ég hátához támaszkodik 482
Baglyok huhorásznak 483
S benne jóslat-erezet fogan 483
Isten megszentelt kertjeit 484
A láb-végítélet öröme? 484
És fénylő ívük, hangtalan kihal 485
Vágd földbe, vad sarkaidat 485
Orczáit, íme, földre fekteté 486
És eléred a naplementét 486
A szín-íny lángot gyöngyödzik 487
És, tudod, hogy időtlen e kettősség 487
A homlok fénycsalogány-dalát 488
És Isten szíve fáj 488
Kiontatott a bárányzó zsarát 489
A betű szerzeteseként 489
A kín élő czédrusát növesztik 490
Amíg árnyékkal vitázik a kéz 490
A lappangó perezre, a bürök óráira 491
S alázat feszítse az ajak íveit 491
O, a mosoly közönye időtlen 492
A Hold kamasz-ideje 492
S gőgje, szűzi, a luczfenyők alatt 493
Számkivetett mágnesek delejzik 493
Szorongás nélkül 494
Távlatot ad az emlékezetnek 494
De ridegtükrü szemed, őt kéri 495
És hang nélkül él a lét 495
A rózsa-ének büszkesége 496
És dicsőségben gyönyőrzik a gyilkos 496
És a szeretet: eleven halál 497
S leszel bűnös bűntelen .; 497
S gyűlölet feszíti száz karod 498
S csend csobog, a folyékony tűz 498
Őz szökell a pupillára 499
S a hold, a hattyún üt sebet 499
Nemzés és foganás: az idő-pillanat 500
Ok és czél, a teremtésben 500
Éltetnek sziklák, vad kövek 501
Nem rettegi és nem is féli 501
Erő világít a tő, tüskés torsaiban 502
Félszegen mozog az őz, az izzó nyárban 502
Csak az időmérleg-lomb, súlyos és szabad 503
És sziszegő, végső, halálos séta 503
És lelked őszül, irgalmatlanúl 504
De alázat feszül a térdbe 504
Nincsen szavunk, ez öröklött pörben! 505
Az üde barkák bimbó-ujjain 505
Meghal a hullámtalan tenger 506
Ó, elveszett szemvillanások 506
És ereje szemébe visszanéz! 507
És vigasztalan a vér 507
És nedv zendíti aszályló erőnk 508
A nyelv szögmezőiben 508
Torok-aszály 509
A szekercze-pírkadat 511
S növekszik a földön a sebzett szederinda 511
Az égi erő földi igázása 512
Halál-zenénk volt a szenvedés 512
Ó, a változékony bánat-orczák 513
Mámorzón, csillapíthatatlan 513
És hála, köszönet a szó! 514
S hat szárny redőzi Földünk szenderét 514
A naprigó-csőr tünde füttyszava 515
S iszamos torka kígyó-eleven 515
Ó, kit hallgatás készített 516
S érzed gyönyörét a szembeszélnek 516
Ismerős baltaél foka 517
Szabadon röpül 517
Lélek-izmok a kovakőben 518
Ó, Uram, emeld föl szíveinket! 518
Szeretem a mén-ügetés emlékezetét 519
Ó, lassú, gyanakvó, erőtlen szárnycsapás 519
Ádáz, vad, földrügy-duzzanat 520
És szegfű szaga van a kiáltásnak 520
Se lát, se hall a tüz-mély 521
Méhraj-körtáncz a pír-ligetben 521
Az ujj-csontokban érczesült titokban 522
Ó, utat nyit könnyedén a szárny 522
Zölden ível át a lomb a kékbe 523
Ó, személytelenül személyes 523
Sakál-diadal párducz-nemzeten? 524
Hitünk első apostola 524
S vírrasztnak tenger-tenyerek 525
S így sudarúl a hitünk czédrusa 525
Ki ad kezet a tetszhalott Sátánnak 526
Ünnepet ujjongnak a verőerek 526
Évgyűrűk bűv-ígéretével 527
O, évek, izzó levegő-ketrecze 527
Golyók születnek géppisztoly-csövekben 528
Ne nézd, az évgyűrűk szeszélyeit 528
S a fecske-ívű égbolt holnap 529
Hold lüktet csüggedt zabolán 529
A sírás serczeg és kialszik 530
A dél czédrusát delelő napja 530
De a száj pírja harmatot fogan 531
Szemed sugara parancsolat 531
Feddésben ne gondolkodjék kezed 532
A fű zöld lángzamatát érzik 532
A nyakad nyíltan kiragyog 533
A báránynyi csöpp titok 533
S a szílfafriss-roham a szemembe suhan 534
Fúldoklik zsiger és velő 534
És itt a rózsa szája is 535
S szívedig ér az ujjongó zamat 535
Alig várja a hóvihart 536
S ormozza magát hab-puhára 536
Miféle vér-ércz forr ily hőfokon 537
A szent teremtők, íme, visszajárnak 537
S nem nyomja el szemhéjnyi domb 538
S nyír-bánatod felhők beszéde 538
Kit fogság nyűgöz, delej-szög kötöz? 539
Mert minden tagunk az ő alkotása 539
A vér-izom vad bánatát 540
O, visszatérnek ők hozzánk, az istenek 540
O, évad-démonok, a szív sziromló vágta 541
Fanyar íze van a szónak 541
Nehéz szív-futamok tépik a folyót 542
Hold-fejszék tükrei nézdelnek minket 542
Nem rózsáll a rózsa 543
S születik merengő dúvad 543
Méhek aranyló körtánczban 544
Kanczaszem rejtett bánata rezdül 544
Légy Istenfélő áldott és szabad 545
S test-szellemünk mintázza meg rajzod 545
Zsenge illatot ont a bazsalikom 546
S pupillánk ütemét az éghez igazítja 546
Szirmok tündérmeséje a nyelven 547
És csodálod véred óczeán-hangját 547
S évgyűrü-szűlte zokogások 548
Hol a honi csillag honol 548
A pupilla-ékkő szikrázik szünetlen 549
A rémült velő rettegést terem 549
S lábad mocczanatlan 550
O, kegyelem köszönt minket 550
Részvét nélkül élnek erőim 551
Ó, régi istenek, sorsomat esengem 551
Zamat-lángjuk sosem látom 552
S te, üvöltni szeretnél 552
Fohász 553
S a hamu-tükör fénnyel televény 553
S hallunk édesded, égi dallamot 554
Heródes-árny a szájzugokban 554
Es tettetés remekli a tudást 555
S a szív estéit hírül adják 555
Teremt pírzó, pupilla-menedéket 556
Csak a szív-démonok szólnak 556
Szemembe rogy a fény-bimbójú ég 557
Ki sem ejted, hallod szavadat 557
Hold-barczogás édesded suttogása 558
És barczogása ideget itat 558
A tengerzi könny a rémült szemedet 559
Szirom ló nedv a hűvös nedvességben 559
S a szellem testté szüli önmagát 560
A küzdést dicsérd, sosem keserű 560
S panasztalan orczáink ege 561
S lehe apályként visszaámúl 561
Derünk ne legyen tovasikló 562
De heg-hegedűm zeng: és egyedül! 562
Nincs levegője a torkodzó szájnak 563
S nevet adnak halálos nyaraknak 563
Hol izzó iram az oltalom 564
Izom-beszédük, oly hibátlan 564
Az aszályzó száj felhőt ingerel 565
A törvény sétál benne 565
Ó, a Judás-bilincs, csaknem észrevétlen 566
Tekintetük töretlen napzó szikla 566
És zsúfolódnál tündöklő havakba 567
Szív-oromra szárnyasítsd magad 567
Ha lélek-időd e földön kitelt 568
O, maradj, eszelős gyökér 568
Istenek térdeinél 569
Kavicszúzalék-zene hánytorog benne 569
Zamatló-nász, íz-nemzés 570
Fény-harmatát esőzi a testbe 570
S zarándok-álmod a mosoly 571
Fagy-tündér figyeli és csodálja 571
A hasmánt tűnik tőlünk a szemhatár 572
Az izzás új, lélegző apadás 572
A mélység csöndje kedvesebb nekem 573
Az ének-tenger vakmerőn terem 573
S ínyeljük nemlét-ízét boldogan 574
Kés nemződik és nászló halálzások 574
És vérük csupa napfény-sietés 575
S rab-láng tüzel a béklyózott bokákban 575
E Golgotán a sziklák sírzanak 576
A bűn-idő mén-Golgotája 576
Velünk az ég, s ti, miért féltek? 577
A szemhatár függ a véreb czélkeresztjén 577
S a szirom-illat egyre gazdagabb 578
S megtestesül a betű 578
Utószó 579

Ács Jenő

Ács Jenő műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Ács Jenő könyvek, művek
Megvásárolható példányok
Állapotfotók
A bűn-idő mén-Golgotája (dedikált példány) A bűn-idő mén-Golgotája (dedikált példány) A bűn-idő mén-Golgotája (dedikált példány) A bűn-idő mén-Golgotája (dedikált példány) A bűn-idő mén-Golgotája (dedikált példány)

A borító széle elszíneződött, a lapélek kissé foltosak.

A címlapon a szerző, Ács Jenő névre szóló dedikációja látható.

Állapot:
4.280 ,-Ft
21 pont kapható
Kosárba