Haza, hadügy, hadtudomány

Előszó

A legnagyobb magyar - sokat elmélkedve a magyarság boldogulási és hazája fejlődési lehetőségeiről - 1819 áprilisában fejtette ki a nemzeti honvédelemnek a fentebb idézett, ma is érvényes alaptételét. Széchenyi Istvánnak ezen tanulságos sorai vezettek akkor, amikor arra vállalkoztam, hogy korábbi írásaim alapján e kötet összeállításával megkíséreljem bemutatni a többféle jelzővel illetett 19. és 20. századi magyar hadügy és hadtudomány fejlődéstörténetének néhány fontosabb jellemzőjét, állomását. A kötetben megjelent írásokat a közel három évtized során keletkezett, a tizenkilencedik és a huszadik századi magyar országvédelemmel, hadüggyel és hadtudománnyal foglalkozó tanulmányaimból, cikkeimből és előadásaimból válogattam. A gazdag levéltári forrásokból és könyvészeti kútfőkből merítve született írásaim nehéz történelmi terepet, a haza, a hadügy, a hadtudomány sorsának elmúlt két évszázadi, bonyolult alakulását járják körbe, villantják fel, a teljesség igénye nélkül.
Tagadhatatlan, hogy ebben a két évszázadban óriási átalakulások, gyökeres fordulatok következtek be nemcsak az európai, de - a 19. század elején még a Habsburg-birodalomhoz tartozó Magyar Királyságtól számítva - a 21. század eleji független Magyarország hadügyében és hadtudományában is. Ezt kísérli meg nyomon követni a kötet írásainak szerkezeti felépítése, amely a kronológiai sorrendet követi. Az írások felvillantják, bemutatják - az egyetemes hadügy, hadtudomány fejlődésébe ágyazva - a gyökeres hadügyi és honvédelmi változásokat, a nagy és a kis háborúk, a szabadságharcok tanulságait, a hazai tudomány átalakulásait, melyek mérföldköveket jelentettek a magyar honvédelem, a hadügy és a hadtudomány két évszázados fejlődéstörténetében.
Tudom, hogy műfajilag ez a kötet rendkívül heterogén, mert az olvasó nemcsak tanulmányokat és cikkeket találhat benne, hanem előadásokat is. Ám ezeket a rövidebb-hosszabb írásokat egybefűzi az, hogy mindez a tizenkilencedik és a huszadik századi Magyarország hadügye és hadtudománya fejlődésének, átalakulásainak olyan alapkérdéseit feszegeti, melyeket a korábbi had- és tudománytörténet-írás nem tisztázott kellőképpen. Meggyőződésem, hogy e kötet - műfaji tarkasága, sokszínűsége ellenére is - hozzájárulhat majd az elmúlt két évszázad magyarországi hadügyi és hadtudományi viszonyai és körülményei korszakváltozásairól, a korfordulók katona- és tudósnemzedékeiről az érdeklődők és a szakemberek körében élő történeti kép pontosabbá tételéhez és a korszerűbb múltszemlélet erősítéséhez. Vissza