Kossuth papja: Ács Gedeon

Előszó

Részlet a könyvből:
Kossuth papja.

A magyar kálvinista egyház sok jeles tulajdonsága mellett majdnem érzéketlen saját hősei iránt. Nem mintha nem venné számadásba a hit hőseit, vértanúit, de az, amit velük tesz, semmi egyéb, mint számbavétel. Nem akarja magasba állítani, örök példaként felmagasztalni egyháza hitvallóit, alapozóit, mert fél a bálványoktól és ez a félelme annyira terebélyesedett, hogy szinte már a lelkeket is beárnyékolja. Pedig igazság az, hogy a halottak inkább kormányozzák a világot, mint az élők s a magyar kálvinista egyház csak erősebb lehet, ha hagyja a halottak uralmát az élők fölött. Ha az erkölcsi világrendben nem kellene példamutatás, akkor az Egyház talán meg sem születhetett volna s minden ilyen beszéd valóban haszontalan lenne.
Csak az uralkodó felfogás mellett érthető meg, ha az amerikai magyar kálvinista egyház hármas jubileumának évében, állandó kérés és sürgetés dacára sem volt lehetséges Ács Gedeon emlékiratainak közreadása. Csak ez a felfogás magyarázhatja meg, mert arra talán még sem volna szabad gondolnunk, hogy zavartalanul érvényesül az a szellem, amely kiengedte az amerikai magyar kálvinista tömegeket a Duna-Tisza közének lélekmelengető áramlatai alól. A lélek nem alszik ki, a lélek halhatatlan és észre kell mindenkinek venni, hogy a magyar életerőnek - történelme folyamán - a legnagyobb bizonyságtevése volt az idegenbe adott amerikai magyar kálvinista egyház második negyedszázada. Vissza