Acta Humana 34.

Előszó

A XX. század: rémségek végtelen sorozata. Tömegpusztító háborúk, népírtás, önkényuralom kitörölhetetlen, lidércnyomásos emlékként élnek a század emberében.
A szörnyűségek hatására 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, első ízben fogalmazva meg egy nemzetközi dokumentumban az emberi jogok teljes katalógusát: a polgári és politikai jogokat,a gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Az emberi jogok védelmének rendszere két alapelven nyugszik: a mindenfajta diszkrimináció tilalmán és a mások jogainak elismerésén. Vagyis a tolerancián. "Ajánlás" ez a Nyilatkozat, de hatására nemzetközi egyezmények sora született meg, és számos állam foglalta alkotmányába a Nyilatkozatban felsorolt jogokat.
Ötven év elég volt ahhoz, hogy mára csak a törvényen, a társadalom mezsgyéjén kívül álló csoportok és megszállott, elembertelenedett személyek merjék nyíltan megtagadni, elutasítani az Ember alapvető jogait. De évszázadok felgyűlt, az ösztönökbe is mélyen beívódott előítéletei, a gyűlölet fullánkjai nem tűnnek el emberből, társadalomból pusztán egy törvénykezési aktussal, bármennyire is nemes eszméket összegző nemzetközi Nyilatkozat megfogalmazásával és meghirdetésével. Évek, évtizedek, talán évszázadok szakadatlan küzdelme, nevelőmunkája szükséges ahhoz, hogy az emberi jogok nemcsak szavakban, jogi okmányokban, hanem a valós életben és általánosan érvényesüljenek. Vissza