Acta Juridica et Politica Tomus V. Fasciculus 1-15.

Előszó

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara tudományos közleményeinek folyamában különleges jelentősége van az Acta Juridica et Politica-sorozat jelen V. kötetének. Ez azokat az ünnepi dolgozatokat tartalmazza, amelyeket a kar tagjai, a budapesti és pécsi testvérkarok nemzetközi jogi professzorai, s az ünnepelt több jeles fiatal tanítványa és munkatársa a Kar köztiszteletben álló szeniora, dr. Buza László akadémikus, egyetemi tanár oktatói működésének ötven éves jubileuma alkalmából készítettek. A kötet szerkesztői és írói úgy vélték, hogy Buza László iránt érzett nagyrabecsülésük és ragaszkodásuk legtartalmasabb, legmaradandóbb és az ünnepelt számára legkedvesebb jelét ezeknek a tanulmányoknak csokorba gyűjtött, együttes megjelentetésével tudják adni.
Buza László professzor félévszázados tudományos és oktató munkássága fényes példaként világít előttünk. A mostani ünnepi évforduló alkalmából legyen szabad röviden az olvasók emlékezetébe idéznünk páratlanul szépen ívelő tudósi és tanári pályájának főbb állomásait. Buza László 1908. október 1-én lett a sárospataki jogakadémián a közjog, politika és nemzetközi jog nyilvános rendkívüli tanára. Itt 1912-ben nyilvános rendes tanárrá lépett elő és ugyanebben az esztendőben a kolozsvári tudományegyetem jog- és államtudományi karán magántanári képesítést szerzett. Tizenöt évi sárospataki működés után, 1923-ban a szegedi tudományegyetemre nyert kinevezést a nemzetközi jog nyilvános rendes tanárává. Szegedi professzori munkálkodásának első korszaka tizenhét éven át, 1940-ig tartott. Ettől kezdve nyolc éven át a kolozsvári tudományegyetem jogi karán folytatta működését, helyén maradva 1944-45-ben is, amikor a felszabadító szovjet hadsereg parancsnoksága Erdélyben a magyar egyetem további működését biztosította. 1948-ban tért vissza Magyarországra, s ettől kezdve, immár újabb tíz év óta, ismét a szegedi tudományegyetemen, a mi körünkben dolgozik. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban levelező, 1946-ban pedig rendes tagjává választotta és ez utóbbi minőségét 1949-ben, az Akadémia újjáalakulása idején is megerősítette. Vissza