Előszó
Elárvult kis tündérszigetje szép nagy Magyarországunknak. Duna vize folyja körül, hármas ország határolja, idegenjét idegennek, testvér népét magyaroknak. Vaskapunknak szirtjei közt, ott rejtőzik a...
Tovább
Előszó
Elárvult kis tündérszigetje szép nagy Magyarországunknak. Duna vize folyja körül, hármas ország határolja, idegenjét idegennek, testvér népét magyaroknak. Vaskapunknak szirtjei közt, ott rejtőzik a kis sziget, magyar nevén Uj-Orsova, török nevén Adakále.
Jártamban-keltemben, mesét-mondát kerestemben betévedtem a kertjébe, ciprusok zöld ligetjébe, bülbül-madár danájára, gül-rózsáknak virúltára. Bülbül-madár szókat szóllott, még a szellő is hallgatott, úgy figyeltek a szavára, mesék elmúlt világjára. Tollba vettem nótáikat, lejegyeztem mondáikat, ráültem egy paripára, mesék bűvös táltosára. Meseország birodalmát, mind bejártam zege-zugát, padisának szerájáig, dev-ördögök barlangjáig. Peri-tündér fel-felszállong, varázsgalamb nagyot sikong; hős sehzáde (padisa fia) vándorúton, vezérjével hármas úton, keresi a szíve vágyát, padisának szultán-lányát.
Adakále meséiből, török mesék gyöngyeiből, kis füzetkénk ékesedjék, Allah neve dícsértessék.
Budapest, 1922, év július hava.
K. I.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal