Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez

Előszó

Az irodalomtörténet tanításaiban nem támaszkodhatik tisztán a kiváló elmék remekműveinek vizsgálataira. Ahogy a faji fejlődésben minden egyed életének mozzanataival az egységes haladás egyik tényezője, az irodalomtörténetben is minden elmebeli mű a faji szellem kialakulásának tényezője s mint ilyen, gyengébb vagy erősebb hangú magyarázója a kornak, melyben keletkezett, a nemzedéknek, melynek körébe szerzője tartozott. Már az egyén élete is ezer szálból szövődik s a feltételek, hatások, körülmények számtalan sora összegezi a folyamatot, mit emberi életnek nevezünk. Még inkább bonyolúltabb, több feltételtől, hatástól és körülménytől függően alakuló a nemzeti élet, amelynek minél teljesebb megismerhetéséért minden oly alkotásnak szerepe van, amelyben a faj lelke, ha legcsekélyebb vonatkozásban is, kifejezést nyert. Ez érteti meg a régi, fakúlt szellemű írások értékét; a múlt korok kevésbbé fejlett ízlésű, csiszolatlan formájú, kiképzetlen nyelvű műveinek megbecsülését. A múlt az, amelyen a jelen viszonyai gyökeredznek s ahogy gyermekkorunk napjaitól nem fordulunk el szeretetlenül, nem illethetjük az elmúlt korok irodalmát sem kicsinyléssel. A jelen értékelésében a múltat lebecsülni nem szabad. Ezen felfogásom tette mintegy kötelességemmé, hogy két teljes szövegű protestáns iskolai drámát s két jezsuita drámaprogrammot illesszek a régi magyar drámairodalom keretei közé. Vissza