Ádám apja

Fülszöveg

Az író mondja könyvéről:
Nem csekélyebb volt a becsvágyam valaha, mint hogy olyan kötettel lépjek egyszer a nyilvánosság elé, amelyben a leghatalmasabb szenvedélyt - a Szerelmet - írom meg. Mintha egy festő a szivárványt akarná lefesteni, egyetlen képkeretbe illeszteni, derűs és komor színeivel, fényváltásaival és fénytöréseivel, két zivatar közti szünetben! A hasonlatot, bevallom, önfelmentésnek is szánom, kedves olvasó. Mert vajon nem látja-e, nem értékeli-e ki-ki a szerelmet élete különböző korszakában másként és másként, eszmény és valóság állandó kontrasztjában? Vajon a reménytelen szerelem mindig boldogtalan-e? A tiltott mindenhol bűnös-e? Az erkölcsösség boldoggá tesz-e? A boldog házasság valóban mind egyforma-e, illetve a sok boldogtalan annyira különbözik-e? A szerelem konfliktusa nem kívánatosabb-e olykor, mint szélcsendje? Vajon a válások magas száma az erkölcsök lazulásának, vagy az erkölcsök nagykorúsodásának a jele-e? Vajon a kozmosz, a társadalom és mikrokozmosz hármas gyűrűjében cselekvő és szorongó ember boldogtalanságáért milyen mértékben tehető felelőssé az egyén, a társadalom berendezése és a közerkölcs? Ilyen s ehhez hasonló kérdések izgattak a kötet írásakor, s foglalkoztatnak ma is. Az ünnepélyes, nagy Szerelmek helyett - amelyre mindannyian vágyunk ifjúkorunkban - a szerelmek és a házasságok hétköznapjai. Ezen utóbbi szándékom szolgálhat mentségemül olykor gunyoros, máskor csúfolódó stílusomért, s talán az is, hogy változatlanul hiszek az egészséges, szelíd és szilaj szerelemben. Vissza