Magyar Bankjegy Katalógus 1759-1925

Előszó

Kevesen tekintenek egy papírpénzre úgy mint egy műalkotásra. Az emberek többségét az értéke érdekli - legyen az vásárlói érték, névérték vagy gyűjtői érték továbbá, az hogy az adott példány eredeti vagy hamis numizmatikával foglalkozók azonban ennél sokkal többet megtudhatnak egy-egy darab kapcsán esztétikáról művészeti stílusokról irányzatokról, művészekről technikáról nyomdászatról gazdaságtörténetről, a kibocsátásról és még felsorolni is szinte lehetetlen mi mindenről .
A papírpénzek helyettesítőként születtek. Pótolni voltak hivatottak a belső értékkel rendelkező nemesfém pénzeket. Általában háború, vagy nagyfokú infláció idején volt szükséges bevezetni a kibocsátó szándéka szerint ideiglenes jelleggel abban a reményben, hogy ha rendeződik a politikai és gazdasági helyzet, akkor majd a papírpénzeket beváltják értékpénzekre. Ez a terv ritkán valósult meg maradéktalanul s az arany- és ezüstpénzeket felváltották a nem nemesfém, valamint papír anyagú fizetőeszközök, valamint a készpénzt is nélkülöző fizetési módok.
Számos fajtáját különböztethetjük meg a papírpénzeknek, ha csak a hazánkban törvényes fizetőeszközként forgott papírpénzeket vesszük sorra. Közép-Európa első papírpénzeit a Bécsi Városi Bank, a Wiener Stadtbank bocsátotta ki. Ezek jogilag bankjegyek bankszerű fedezettel, amelyeket általában a kibocsátó bank vezetőjének és további két vezető tisztviselőjének a bankjegy előoldalán szereplő aláírása hitelesít. Magyarországon csak 1800-tól volt kötelező elfogadni a bécsi bankjegyeket, azonban eleinte kedveltek voltak, még ázsiójuk, azaz feláruk is kialakult az ezüstpénzekkel szemben. Ennek magyarázata a papírpénzbe illetve annak kibocsátójába vetett bizalom Ez a bizalom veszett el az 1800-as évek elején, amikor a napóleoni háborúk költségeinek fedezése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, addig soha nem tapasztalt inflációtól szenvedett a Habsburg Birodalom, így Magyarország is. 1811-ben 80 százalékkal le kellett értékelni a valutát, és két új papírpénzt bocsátottak ki, nem bankjegyeket, hanem ún. beváltó-, majd két évvel később megelőlegező jegyeket. 1816-ban megalakult a szabadalmazott Osztrák Nemzeti Bank, és ismét a bankjegyeké lett a főszerep. Térségünkben egy, kizárólagos bankjegy-kibocsátási joggal felruházott bank adott ki bankjegyeket, de ez nem minden országban volt így. Az állami kiadások fedezésére kritikus időszakokban államjegyeket bocsátott ki az állam banki nemesfém fedezet nélkül E jegyeken általában egy aláíró, rendszerint a pénzügyminiszteré szerepel A jegybanki, illetve állami kibocsátásokon kívül más papír fizetőeszközökkel is fizettek az emberek: szükségpénzekkel vagy különböző értékékeket képviselő papírokkal például váltókkal A korszak magyar kibocsátásai az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fém- s papírpénzei Történelmünkben először jelentek meg magyar feliratok a pénzeken. Az arany-, ezüst- és rézpénzek szerepe számottevően kisebb volt a papírpénzekéhez viszonyítva. Bár a köznyelv az összes papírpénzt „Kossuthbankónak" nevezi bankjegyek csak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kiadott 1 és 2 forintosok voltak. Időrendben először a kamatos utalványok jelentek meg, ezt követően a bankjegyek, majd az államjegyek, végül a kincstári utalványok. Az aprópénzek hiányát elsősorban helyi szükségpénzek kiadásával pótolták. A Kossuth-emigráció kibocsátási kísérletei tervek maradtak, forgalomba soha sem kerültek, ám a pénzgyűjtemények legmegbecsültebb darabjai között tartják számon. A kötetben tárgyalt időszak mindvégig az ezüstvaluta kora. 1753-től öt év megszakítással 1858-ig a Mária Terézia által bevezetett konvenciós rendszer volt érvényben. 1811 és 1816 között a bécsi értékkel számoltak, a Napóleon ellen vívott háború utolsó szakaszában, majd a békekötés utáni konszolidáció idején tértek vissza a konvenciós rendszerhez. Ugyancsak erre az értékre szólnak a magyar szabadságharc pénzei sőt az emigációs papírpénzjegyek is, még az osztrák érték bevezetését követő időszakban is. Az osztrák érték továbbra is ezüstalapú valutát jelentett. A XIX. század közepétől a Habsburg Birodalom folyamatosan törekedett az aranyalapú valutára való áttérésre, ami végül a korona 1892-es bevezetésével vált valóra. Vissza