Fülszöveg
Adolf Hoffmeister, a költő, karikaturista és útleíró, ebben a kötetében három könyvvel lép a magyar olvasóközönség elé, három útiriporttal ősi kultúrák ifjú országairól.
"Az utolsó öt-hat év során jó néhány utam alkalmával tapasztaltam - írja a szerző előszavában -, milyen gyorsan és gyökeresen változik a világ. És mégis azt hiszem, ez a három könyv, amelyek megírására Kína iránti bensőséges szeretetem, Japán szépségei fölött érzett meghatott kegyeletem és Egyiptom jövőjébe vetett bizakodásom vezetett, maradandóbb érvényű lesz, mert része az emberiség új korszakát zengő krónikának."
Kína - Egyiptom - Japán: egzotikumok országai a közép-európai olvasó számára. Hoffmeister, a karikaturista azonban mosolyogva, de éles ítélettel fordítja meg a távlatokat: a logika szabályai szerint így hát mi is egzotikumnak számítunk Napkelet országai számára - illetve számítanánk, ha az emberiség történelmében, a ma történéseiben valóban az egzotikumok határoznák meg a népek kölcsönös szemléletét....
Tovább
Fülszöveg
Adolf Hoffmeister, a költő, karikaturista és útleíró, ebben a kötetében három könyvvel lép a magyar olvasóközönség elé, három útiriporttal ősi kultúrák ifjú országairól.
"Az utolsó öt-hat év során jó néhány utam alkalmával tapasztaltam - írja a szerző előszavában -, milyen gyorsan és gyökeresen változik a világ. És mégis azt hiszem, ez a három könyv, amelyek megírására Kína iránti bensőséges szeretetem, Japán szépségei fölött érzett meghatott kegyeletem és Egyiptom jövőjébe vetett bizakodásom vezetett, maradandóbb érvényű lesz, mert része az emberiség új korszakát zengő krónikának."
Kína - Egyiptom - Japán: egzotikumok országai a közép-európai olvasó számára. Hoffmeister, a karikaturista azonban mosolyogva, de éles ítélettel fordítja meg a távlatokat: a logika szabályai szerint így hát mi is egzotikumnak számítunk Napkelet országai számára - illetve számítanánk, ha az emberiség történelmében, a ma történéseiben valóban az egzotikumok határoznák meg a népek kölcsönös szemléletét. De Hoffmeister, az író, tudja, hogy ez nem így van, az egzotikumok a hagyományhoz, az éghajlathoz, a külső életmegnyilvánulásokhoz tartoznak, az emberiség egyetemes történelmében azonban a belső közös tartalom, a haladásért, az egyetemes szabadságért folytatott harc a fontos, a döntő. Hoffmeister, a költő, azonban azt is tudja, hogy a szántóföldek mentén virág virít, a hősök sírja fölött madár dalol, és az emberiség verítékéből művészet is terem, termő mosoly is fakad. És mindezek fölött Hoffmeister, a szocialista ember, a politikailag nagyon képzett és nagyon kiegyensúlyozott értelmiségi, józanul és lelkesedve, boncolgatva és bírálóan, elmélyült elemzéssel és jókedvű humorral látja az ősi kultúrák ifjú országainak erényeit és fonákjait is, de nemegyszer fordítja felénk, európai és közép-európai emberek felé a görbe tükröt, hogy tulajdon hibáinkon, megcsontosodott nagyképűsködéseinken nevetve-bosszankodva iktassuk be végre népi és állampolgári erényeink közé kötelezően az egyetemes emberiesség két nagy fontosságú tényezőjét, a mérlegelő megértést és a jókedvű, vagy ha kell, harcias humort.
Úgy, amint Capek és Hasek írói eszközeinek írói és képzőművészeti örököse és folytatója, Adolf Hoffmeister teszi.
Vissza 
