Ady Endre publicisztikai írásai

Fülszöveg

"Fiatal vagyok még ahhoz - ez nem érvem, csak kényszerű állapot -, hogy az élettel, emberekkel és eseményekkel való végleges tranzigálást, a megalkuvó cinizmust filozófiámmá tehessem. Az idők olyanok. Ez a kis magyar világ, itt, háborog, fekete, csúnya felhők kavarodnak rája. Aki nem csupán arra termett, hogy egy számmal növelje a születési és halálstatisztikát: most nem alkudozhat. Harcol, ahogy tud. Kezeli a viharágyút a butaság, sötétség ránk tornyosodó felhői ellen.
És ezt másfél éven keresztül alig-alig tehettem. Aki jól látja s belátja ezt a mi kis magyar világunkat, tudja, hogy nálunk a politika megalkuvás mindenre. És hogy nálunk olyan kevés az őszinte, igaz szó, annak először a politikai megalkuvás az oka."

Ady Endre levele a Nagyváradi Napló szerkesztőjéhez 1901. május 22.

"...dokumentumértéke van minden egyes sorának. Mert a legjelentéktelenebb Ady-cikkben is az a parázs izzik, amely versében kitör és lobot vet. Versmotívumok lappanganak mindenfelé: Adynak színes híreiben, útirajzocskáiban, riportjaiban és még krokijaiban is...
A figyelmes olvasó dolga, hogy ez odavetett cikkek ellentmondásaiban, a gyerekemberbe nevelt sovinizmus kitöréseiből a nemzetközi szocialista első vallomásait kihallja, s az úrfélének hetyke rikkantásaiból az úrgyűlölő véres fenyegetését. Mert ha Petőfi számára a >>nagyvilág volt az életiskola<<, nos hát Ady életiskolája azok a szerkesztőségek voltak, ahova a nagyvilág hírei mindenfelől befutottak. Emberek életéről, haláláról, szerelméről, házasfelek válásairól, politikusok előretöréséről és hátraszoríttatásáról, tudósok fölfedezéseiről, népek és nemzetek szokásairól, hóról, fagyról, jégről, esőről, szélről, viharról, napsütésről, kánikuláról, jó és rossz terméskilátásokról, a vidéki színházak előadásairól, primadonnák veszekedéseiről, az egyetemi ifjúság reakciós tüntetéseiről, az antiszemitizmusról, a dzsentri és az arisztokrácia kéz kezet mos szolidaritásáról, a karácsonyi, március 15-i, húsvéti évfordulókról, Viktória angol királynő haláláról, Verdi haldoklásáról, a hágai békekonferenciáról, a kínai bokszerlázadásról - s ki tudja előszámlálni, hogy még mi minden egyébről, ami Adytól színes hírben, tárcában vagy vezércikkben kapja meg a kijáró följegyzést, dicséretet vagy megrovást. Ezért nem tudok képet vagy szobrot, mely a vidéki újságíróból lett világköltőt szimbolikusabb hűségben ábrázolhatná, mint a prózai művek kötetében azt a képmellékletet, mely Debrecenben, a Reggeli Újság munkatársai közt mutatja Adyt, amint fülét a telefonkagylóhoz tapasztva fordul felénk.
Adynak a szerkesztőség volt otthona, az újság a naplója, melyben cikkről cikkre, napról napra és tárgyról tárgyra kísérhetjük fejlődésmenetét."
Hatvany Lajos Vissza