Ady Endre verselése

Előszó

Két évszázadra visszatekintő verstanirodalmunk eddig nagyobbrészt általános verstanelméleti kérdésekkel, kisebb részt pedig, különösen az utóbbi évtizedekben, egyes versek ritmikai elemzésével foglalkozott. Egy költői életmű verselési egészét felmérő vizsgálatának nincsenek magyar hagyományai, bár egy-két részleges kísérlet ez irányban is történt (Elek István: Csokonai versművészete, Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése.)
Egy költői életmű egészére kiterjedő ritmikai vizsgálat szükségszerűen irodalomtörténeti szempontú. Azt kívánja igazolni-bizonyítani, hogy a pályakép ritmikai íve párhuzamos a művészi-esztétikai pályakép ívével, hogy a költői változás és fejlődés egyben verselési változás és fejlődés is. A ritmust tehát nem önmagában álló, az élet és a természet minden területén megnyilvánuló jelenségként vizsgálja, hanem a versek mint esztétikai egésznek egyik szerves alkotórészeként. Ez a vizsgálat nem általános törvényszerűségeket kíván feltárni - és amennyiben mégis feltár ilyeneket, azt az adott összefüggések folytán mellékterméknek tekinti -, hanem az általános törvényeknek konkretizálódást adott területen, úgymint a vizsgált költő munkásságában. Az ilyen vizsgálatnak nélkülözhetetlen feltétele, hogy nagy anyagot öleljen fel. Egyes versek ritmikai mikroelemzése nem hozhat tudományos igényű, hiteles eredményt. Ilyen kis anyag alapján nem állapítható meg, hogy a versben észlelhető motívumok közül melyek jellemzőek a költő verselésére, és melyek a véletlenszerűen felbukkanók, a költőre nem jellemző elemek. Vissza