Aetas 1991/1.

Fülszöveg

Az "ellenség" megnevezésére szolgáló első szavak egyike ugyanis a kaer. Az a kontrevoljucionyer (ellenforradalmár) rövidítésére használt két betű: a k és az r összeolvasásából keletkezett. Ezzel illették a kadétokat, a szocialistákat (a mensevikeket éppúgy, mint az eszereket), az anarchistákat. A vregyityeli - mint a gazdasági bajok okozói - csak akkor lépnek színre, amikor a "tényleges ellenség" egyszerűen elfogyott. A kör tágul, a jelentés homályosodik. A "feketézők", az emigránsok a forradalom ellenségei lettek (vragi revoljucii), hogy majd a forradalmi hév csillapodtával - természetesen újabb jelentéstágulás mellett - a nép ellenségeinek (vragi naroda) minősüljenek. Ebbe a kategóriába már besorolhatók voltak a parasztoktól kezdve a genetikusokon, filateristákon (!) keresztül az orvosokig nagyon sokan. Ennek a kifejezésnek a jelentésköre sokkal tágabb, mint a robespierre-i nép ellenségeinek vagy akár a lenini - formailag azonos - kifejezésnek, mely alatt egy időben "csak" a makacs parasztokat kellett érteni. A vrag előtagot tartalmazó szókapcsolat politikai életrevalóságát bizonyítja az, hogy megjelent a peresztrojka ellensége (vrag peresztrojki) is.
A fenti példák alapján jól nyomonkövethető az, hogy a konkrét felől az általános irányába tartó mozgás, a szemantikailag egyre homályosabb értelmezhetetlenség óriási, politikailag kiaknázható előnyöket rejt magában.
(Tóth Szergej: A szovjet birodalmi nyelv című tanulmányát az 5-40. oldalon olvashatják) Vissza