Aetas 2005/4.

Fülszöveg

A Temes megyei Cseriből elhurcolt asztalos nem rendelkezett különleges teológiai képzettséggel, sem az átlagost messze meghaladó lelkiismerettel. A Duna melletti táborban, megkötözve, 1461 nyarán természetesen nem ő kapcsolta először össze a török rabság és az örök kárhozat fogalmát, mint ahogy a kereszténység ellensége szókapcsolat mint a török állandó j egy-zője sem ekkor bukkant fel először. Imája és az abban megfogalmazott gondolatok tulajdonképpen megfeleltek a 15. századi magyarországi közgondolkodásnak. Ezt a felfogást, kiegészítve a hosszú fogságban szerzett személyes élmények tapasztalataival, talán az 1438-ban rabszíjra fűzött Magyarországi György fogalmazta meg a legérzékenyebben 1480-ban megjelent Tracta-fusában: „Nem beszélek az elviselhetetlen robotról, az éhezte-tésről, a szomjaztatásról s a meztelenség gyalázatáról, csak azt az egyet akarom hozzáfűzni, hogy ebben a rabszolgaságban akkora és olyan keserű a lélek és a szellem porbasújtottsága, hogy még a haláléval... Tovább

Fülszöveg

A Temes megyei Cseriből elhurcolt asztalos nem rendelkezett különleges teológiai képzettséggel, sem az átlagost messze meghaladó lelkiismerettel. A Duna melletti táborban, megkötözve, 1461 nyarán természetesen nem ő kapcsolta először össze a török rabság és az örök kárhozat fogalmát, mint ahogy a kereszténység ellensége szókapcsolat mint a török állandó j egy-zője sem ekkor bukkant fel először. Imája és az abban megfogalmazott gondolatok tulajdonképpen megfeleltek a 15. századi magyarországi közgondolkodásnak. Ezt a felfogást, kiegészítve a hosszú fogságban szerzett személyes élmények tapasztalataival, talán az 1438-ban rabszíjra fűzött Magyarországi György fogalmazta meg a legérzékenyebben 1480-ban megjelent Tracta-fusában: „Nem beszélek az elviselhetetlen robotról, az éhezte-tésről, a szomjaztatásról s a meztelenség gyalázatáról, csak azt az egyet akarom hozzáfűzni, hogy ebben a rabszolgaságban akkora és olyan keserű a lélek és a szellem porbasújtottsága, hogy még a haláléval sem lehet semmiképpen összehasonlítani. Mert ugyan mit is tehet az a nyomorúságos lélek, amikor meggondolja, hogy tilos számára mindaz, ami jó, és ki van téve mindannak, ami rossz. Azt látja, hogy Krisztus keresztjének ellensége uralkodik fölötte; látja azt is, hogy a hatalmas munka s a különféle elfoglaltság ránehezedik; meggondolja, hogy el van különítve Krisztus aklától, s oda van lökve a farkasok karmai közé és torkába. Azután azt is látja még, hogy örökös börtönbe van zárva, meg-fosztottan a szabadulás minden reményétől. Végül pedig azt látja, hogy elhagyta őt az Isten, s az ördög kaparintotta a markába. Annyi bizonyos, hogy ha választására lenne bízva, akkor inkább választaná a halált, mint ezt az életet."
Csukovits Enikő tanulmányát számunk 78-90. oldalán olvashatják. Vissza