Aetas 2018/2.

Fülszöveg

9 770237 793006
Az emberek a legelképzelhetetlenebb helyeken éltek. 1923-ban, négy évvel a háború vége után a belgrádi Politika napilap egy zágrábi családról tudósított, akiket a hatóságok egy üres börtönzárkában szállásoltak el, ahol eredetileg csupán néhány napot kellett volna tölteniük. Az 1920-as évek folyamán országszerte hozzávetőleg ezerötszáz vasúti vagont használtak mint „megfelelő" lakást jugoszláv vasúti munkásoknak. Belgrádban egy valódi „kerekeken forgó negyed" is létezett. Körülbelül 400 férfi, nő és gyermek élt ezen a telepen, nélkülözve az alapvető tisztálkodási létesítményeket, a vízellátást és az elektromosságot. Egy újságíró megemlítette azokat a kellemetlen szagokat, amelyeket a családok rögtönzött otthonai alatt tartott sertések árasztottak. A negyed szegény lakosai leginkább a lakhatási körülményeikről panaszkodtak, mondván, nyáron lehetetlen volt megmaradni a teljesen átforrósodott vagonokban, míg télen a helyzet a fűtési lehetőségek hiányában még rosszabb... Tovább

Fülszöveg

9 770237 793006
Az emberek a legelképzelhetetlenebb helyeken éltek. 1923-ban, négy évvel a háború vége után a belgrádi Politika napilap egy zágrábi családról tudósított, akiket a hatóságok egy üres börtönzárkában szállásoltak el, ahol eredetileg csupán néhány napot kellett volna tölteniük. Az 1920-as évek folyamán országszerte hozzávetőleg ezerötszáz vasúti vagont használtak mint „megfelelő" lakást jugoszláv vasúti munkásoknak. Belgrádban egy valódi „kerekeken forgó negyed" is létezett. Körülbelül 400 férfi, nő és gyermek élt ezen a telepen, nélkülözve az alapvető tisztálkodási létesítményeket, a vízellátást és az elektromosságot. Egy újságíró megemlítette azokat a kellemetlen szagokat, amelyeket a családok rögtönzött otthonai alatt tartott sertések árasztottak. A negyed szegény lakosai leginkább a lakhatási körülményeikről panaszkodtak, mondván, nyáron lehetetlen volt megmaradni a teljesen átforrósodott vagonokban, míg télen a helyzet a fűtési lehetőségek hiányában még rosszabb volt. Az egészségtelen téli körülmények következtében két gyermek is elhunyt abban az évben.
Hasonló „lakhatási" megoldásokat találhatunk 1919 decemberében a kelet-szlovákiai Kassán is. A Csehszlovák Vasutak helyi állomásigazgatóságáról a kassai hatóságoknak küldött jegyzékből érzékelhetjük a családok nagy számát, akiket vasúti vagonokban helyeztek el. 1919 januárjában az igazgatóság kiterjedt rekvirálás megkezdését követelte a helyi hatóságoktól, minthogy Budapestről és Csehszlovákia egyes területeiről további 380 vasúti alkalmazott érkezését várták Kassára. Kiemelték, hogy ezek az emberek etnikai értelemben 'szlovákok', ami egyáltalán nem volt jelentéktelen szempont a csehszlovák nemzetállam konszolidációjánakidején.
Aleksandar R. Miletic tanulmányát számunk 5-21. oldalán olvashatják.
977023779300618002 Vissza