Ágenda

Előszó

E könyv története. (Előszó gyanánt.)

A mi magyar református egyházunk fejlődése a kálvinizmus szellemével megegyezően, a kisebb egységekből haladt a nagyobb egységek felé. Az egyházkerületek sokáig többé-kevésbbé erőtelen összefoglalások voltak, nem is szólva arról, hogy az egész magyar református egyházat csak a budai zsinat (1791) képviselte; Erdélyt is beleszámítva, csak kilencven év múlva: a debreceni zsinat. A debreceni zsinat alkotta meg az Egyetemes Konventet. Az Egyetemes Konvent az egység további kiépítésén buzgón és eredményesen fáradozott. Az alkotmányjogi egység biztosítása után következett a liturgiális egység biztosítása.
Ugyanis az egyház szelleme leginkább szembetűnően liturgiájában ölt testet. Nem lehet addig lelki egységről beszélni, amíg a liturgiában nagy elvi különbségek és egymástól lényegesen eltérő gyakorlatok vannak. Ezt érezte a Tiszáninneni Egyházkerület, amidőn 1900. évi szeptemberi közgyűlésén 68. jegyzőkönyvi számú határozatával az abauji egyházmegye indítványát elfogadva, az istentiszteletnek az egész magyar református egyházban való egyöntetűvé tételét zsinati tárgyul kérte kitűzni. A Konvent e kérésnek eleget tett és azt 1901. áprilisi ülése 58. jegyzőkönyvi számú határozatának D. pontjával a zsinatelőkészítő bizottsághoz utalta, illetve annak egyházalkotmányi albizottságát hívta fel az ügy előkészítésére. Az ügy, további menetében a következő főbb állomásokon haladt át:
Az 1903. évi decemberi konventi ülés 7. jegyzőkönyvi határozata D. pontjával felhívta a kerületeket, hogy az egyházi szertartások dogmatikai tartalmának érintetlenül hagyásával nyilatkozzanak aziránt, miben vélik megállapítani az egységes liturgiát? Mennyire terjedhet az egységes keretben a liturgus szabadsága? Mily mértékben ölelheti fel a történeti multat s mennyiben érintheti az egyes egyházakban bevett és elfogadott szokást? Vissza