Agrobiológia

Előszó

A JAROVIZÁCIÓ ELMÉLETI ALAPJAI
BEVEZETÉS

A stádiumos (szakaszos) fejlődés elmélete általános biológiai elmélet. Tételei átszármaztak a szocialista mezőgazdaság széleskörű gyakorlatába s így a gyakorlat és az agrobiológiai tudomány minden ága kapcsolatot tart egymással. A pázsitfélék szabadföldi vegetációjának megrövidítése mint az aszály elleni harc eszköze ; a burgonya jarovizálása és a jarovizált gumók rügyeinek kiültetése mint a vetőgumó szükséglet csökkentésének eszköze s ennek segítségével a termés emelése; annak felfedezése, hogy a növények télállósága fejlődésük egy-egy szakaszában más-más, s az ősziek téli kipusztulása ellen folytatott harc innen eredő szabályai; az őszi fajták kitenyésztése populációból, nem teljesen jarovizált vetőmag vetésével; a délvidéki burgonya leromlási okainak felfedezése és a burgonya nyári vetése mint a vetőgumó-leromlás elleni harc eszköze az aszályos, sztyepes körzetekben; különféle kultúrák fajtáinak létrehozásánál a keresztezésre szánt szülőpárok tudatos kiválasztásának elméleti alapjai; a vegetációs szakasz idejével összefüggő hasadás (szétválás) törvényeinek felfedezése és megfogalmazása mint a selejtezés új módszereinek elméleti alapja a nemesítési folyamatban ; a vetőmagtermesztés kérdéseinek új szempontból való felvetése - íme, a stádiumos fejlődés elméletének fenti felsorolásunkban távolról sem kimerített vívmányai, amelyek ma már a szocialista mezőgazdaság gyakorlatába mentek át.
Meggyőződésünk szerint az odesszai terület körzetei számára alkalmas tavaszi búzafajtáknak két és fél év alatt történt tervszerű előállítása a szakaszos (stádiumos) fejlődés elmélete alapján: az elmélet legragyogóbb győzelmeinek egyike. Vissza