Előszó
Részlet a könyvből:
Egy napon, épen mikor II. Ulászló király jókedvűen sétált budai várkertjében s örült, hogy lerázhatta magáról a zászlósurakat, akik mindig az ország ügyeiről akartak vele...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy napon, épen mikor II. Ulászló király jókedvűen sétált budai várkertjében s örült, hogy lerázhatta magáról a zászlósurakat, akik mindig az ország ügyeiről akartak vele tanácskozni, egyszerre csak eléje toppant Zápolya, a nádor.
Ulászló megszeppent, kivált mikor a nádornak izgatott arcát meglátta.
- Fölséged itt a szép reggelben és a kilátásban gyönyörködik, mig országának lakosait kardélire hányják az idegenek és felégitek legszebb városait, mondá Zápolya szinte ingerülten.
A király nagyot sóhajtott és fáradtan, unottan ereszkedett le a kőpadra. Azon gondolkozott, hogy meddig fogja Zápolya az ő édes nyugalmát zavarni.
- A feketék Szeged mellett úgy viselik magukat, mint a török s kegyetlenül rabolják és fosztogatják a föld népét, a melynél így tél utólján anélkül is fogytán van betakarított gabonanemüje.
A király alig birta felfogni a mondottakat.
- Fekete seregem teszi ezt? kérdé ezután kételkedve. Hiszen ezek voltak eddig leghivebb embereim.
- Igen uram a fekete sereg, mert már négy hónapja, hogy nem kapja zsoldját, s most úgy elégíti ki magát, ahogy tudja.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal