Ahogy elkezdődött...

Előszó

Jelmondat: A „Vadászat": vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás!...
Ez a könyv csak vadászembereknek szól. Aki nem tartja magát annak, akár bele se kezdjen, nehogy csalódottan kelljen letennie. Idegen világrészek levegője, az egzotikum csalétke - ami eddigi írásaimban talán a nem vadászt is egy-két töpörödött mazsolához juttatta - hiányzik ebből a könyvből.
Hazai vadászemlékeimet ismerteti csupán, kisgyermekkoromtól az első világháború befejeztéig - négyévestől húszéves koromig. Úgy is mondhatnám, hogy ez a kötet csak gyerekvadászatról beszél. Bevezetés csupán, az esztendőre tervezett második kötetnek, a férfikor vadászemlékeinek előszava. Az itt összegyűjtött élmények nagyobbik része Magyarországon, a kisebbik a hajdani monarchia területén történt. Édesanyám osztrák leány lévén, gyerekkori emlékeim Ausztriára is kiterjednek. Általában véve - rossz az emlékezőtehetségem. Magam is megdöbbenek, mikor alig húsz-huszonöt éve történtekről csak bizonytalanul, sőt néha egyáltalán nem tudok beszámolni. Valóban, egyik-másik esemény csaknem nyomtalanul hullott ki emlékezetemből, el se akarom hinni - ha más szájából hallom hogy magam is részese voltam. Mondanom se kell talán, hogy csakis kellemetlen emlékekről van szó. Lehet, hogy a rájuk való visszaemlékezés csömöre, a tőlük való szabadulás vágya, tudat alatti ellenszenv, ösztönszerű lelki tisztogatás irtja ki belőlem a rossz emlékeket. Vissza