Ahogy öregszem

Fülszöveg

Az évtizedek múlásával elválik a lényeges a lényegtelentől, és egyre fontosabbá válik az előbbi. Terike verseit olvasva ez tűnt fel leginkább nekem. Arra is rádöbbentem, hogy időnként egy kis virág, vagy csobogó patak is lehet lényeges, amelyeket sokszor azért nem veszek észre, mert eltakarja, nem engedi meglátni a sok „fontos" és „sürgős". Pedig általuk üzen Isten mázsás terheim ci-pelése közben. A szerző meghallott, észrevett ilyen isteni lágy fuvallatokat, amelyek néha bánat- és gondfelhőket oszlattak az életében, időnként pedig „csak" elviselhetőbbé tették a roskasztó súlyok hordozását. Ahogy olvasom a verseket, mintha nekem is könnyebb lenne felismerni a sok talmi mellett az igazit. Meglátni, azon gondolkodni, és azután másoknak is átadni. Ahogy a szerző is teszi. Minden Olvasó számára kívánom ezt az élményt!
Pataky Albert lelkész, egyházelnök
Barátaim biztatásának, sürgetésének köszönhető, hogy ezek a versek kötetben is megjelennek. Fogy az időm, nem várhattam tovább.... Tovább

Fülszöveg

Az évtizedek múlásával elválik a lényeges a lényegtelentől, és egyre fontosabbá válik az előbbi. Terike verseit olvasva ez tűnt fel leginkább nekem. Arra is rádöbbentem, hogy időnként egy kis virág, vagy csobogó patak is lehet lényeges, amelyeket sokszor azért nem veszek észre, mert eltakarja, nem engedi meglátni a sok „fontos" és „sürgős". Pedig általuk üzen Isten mázsás terheim ci-pelése közben. A szerző meghallott, észrevett ilyen isteni lágy fuvallatokat, amelyek néha bánat- és gondfelhőket oszlattak az életében, időnként pedig „csak" elviselhetőbbé tették a roskasztó súlyok hordozását. Ahogy olvasom a verseket, mintha nekem is könnyebb lenne felismerni a sok talmi mellett az igazit. Meglátni, azon gondolkodni, és azután másoknak is átadni. Ahogy a szerző is teszi. Minden Olvasó számára kívánom ezt az élményt!
Pataky Albert lelkész, egyházelnök
Barátaim biztatásának, sürgetésének köszönhető, hogy ezek a versek kötetben is megjelennek. Fogy az időm, nem várhattam tovább. Hosszú tanári pályám vége felé kezdtem írni, először egy erzsébetvárosi pályázatra küldtem verset, nyertem is. Nagymaros, hegyi házunk és környezete volt a legfőbb ihletforrás. És Istenünk végtelen kegyelme, aki a múló időben, bajban, betegségben erőt ad, segít, az elmúlás örök emberi fájdalmát is beragyogja szeretetének fénye, a tudat, hogy Ő vár minket az út végén. A budapesti Agapé gyülekezet tagjaként kérem Őt, hogy tegye szerény munkámat áldásossá, hasznossá mindazok számára, akik kézbe veszik, olvasnak belőle.
Koncz Teréz Vissza