X. Kálmán viszontagságai

Fülszöveg

Szerdán délután, körülbelül fél öt lehetett, a mama szokatlan csöndre lett figyelmes. Ez a gyerek valami rosszban sántikál, merült föl benne a gyanú, s keresésére indult. Kálmánka azonban nem volt sehol. A mama egyre idegesebben rohangált a lakásban, benézett az ágy alá, mert már ott is elbújt egyszer, még a szekrénybe is, de Kálmánkának nyoma veszett. Az udvaron sem volt, és a szomszédok sem tudtak róla semmit. A nyomozásba csakhamar bekapcsolódott az egész család, nevezetesen a papa, majd - miután kiderült, hogy náluk sem tartózkodik a gyerek - a nagymama és a nagypapa is. Szép kis születésnap, méltatlankodott a nagynéni, miért pont a születésnapján okoz ilyen gondot ez a csirkefogó. A papa úgy vélte, teljesen mindegy, mikor tűnik el a srác, születésnap ide vagy oda, úgy eldöngeti, ha előkerül, hogy haláláig megemlegeti. A mama először oda sem figyelt, mit mond a nagynéni, mivel most a papa dühkitörése ellen kellett megvédenie fiacskáját. Nem fogjuk eldöngetni, bocsátotta meg hirtelen fordulattal Kálmánka összes vétkét, csak kerüljön elő. De bizony, laposra verem, mint a palacsintát, fogadkozott a papa egy óra múlva is, igaz, már nem olyan meggyőzően. Szent Isten, kezdett hirtelen sopánkodni a mama minden átmenet nélkül, mert utólag tudatosította, mit is mondott előbb a nagynéni, s bizony, rossz volt a lelkiismerete, mert a születésnapról úgy megfeledkezett a nagy lótás-futásban, mintha nem is lett volna. Ezt persze a világ minden kincséért sem vallotta volna be., ellenkezőleg, érvként használta a haragos papa megjegyzései ellen. Mi mást érdemel, mint kiadós verést, duzzogott a papa, s a mamának erre nem volt mit mondania, hiszen még az ajándékról is megfeledkezett. Jobb híján azzal vigasztalta magát, hogy hét közepén úgysem praktikus gratulálni, a hétvége erre sokkal alkalmasabb. Vissza