Akiket üldöztek az igazságért

Fülszöveg

Ez a könyv mintegy száz ember életének, helytállásának és szenvedéseinek legfontosabb eseményeit gyűjtötte össze azok közül az ezrek közül, akik megkísérelték a lehetetlent, vagy a "majdnem" lehetetlent". Mert azzal mindenki egyetért, hogy a második világháború végső szakaszában fékét vesztett náci és nyilas tombolás agresszivitásával szembeszállni majdnem lehetetlen vállalkozást jelentett, és minden esetben a személyes biztonság maradékának feláldozásával, az életveszély vállalásával és a túlélés esélyének feladásával volt egyértelmű.
De akadtak - mint látni fogjuk, nem is kevesen -, akik indíttatást kaptak és bátorságot merítettek az evangélium szelleméből és Jézus parancsaiból, hogy legyőzve természetes emberi félelmüket az ártatlanul üldözöttek védelmére keljenek. Úgy, ahogyan éppen lehetett, olyan eszközökkel, amelyek éppen lehetett, olyan eszközökkel, amelyek éppen rendelkezésre álltak. Kevés kolostor volt, ahol ne bújtak volna üldözöttek: keresett ellenállók, zsidók, szökött katonák. Kevés plébánia akadt, ahol ne állították volna ki tucat- vagy százszámra az esetleg életet mentő keresztlevelet.
Voltak nyíltan és hangos szóval tiltakozók, mint a mártírhalált halt Kálló Ferenc tábori esperes; voltak, akik csendesen kikísérték védenceiket a Duna-partra, és velük együtt fogadták a halálos golyót és a jeges hullámokat, mint Bernovits Vilma és Salkaházi Sára nővérek. (Utóbbiról később kiderült, hogy ünnepélyes egyházi fogadalomban ajánlotta fel életét az üldözöttekért.) Voltak, akik a legális szervetek adta lehetőségeket igyekeztek kihasználni, mint Benkő István lelkész, EMSZO-vezető, akit ezért Dachauba hurcoltak; Berencz Ádám plébános újságírói tollát állította az ellenállás szolgálatába, Pór József bonyhádi apát-plébános pedig - megelőzve a hivatalosan deklarált ökumenizmust és összefogva az evangélikus gimnázium tanáraival, Kerényi-Kunszt Henrikkel, Thomka Gusztávval és Gömbös Miklóssal - megszervezte a "Hűséggel a Hazához" mozgalmat, amiért Gestapo-fogsággal és majdnem az életével fizetett. Hosszú lenne valamennyit felsorolni; az egész könyv is a feltárt valóságnak csak egy töredékét tartalmazza.
Dehát miért tették? Nem lett volna kényelmesebb, "ésszerűbb" és "hasznosabb" saját maguk mentésével foglalkozni, és a cselekvés lehetetlenségére hivatkozni?
Mert emlékeztek az emberi kapcsolatokat szabályozó jézusi parancsokra: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük" (Mt 7,12). - "Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25, 40). - "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja testvéreiért. Vissza