Alba Regia Liberata 1688-1830

Előszó

Háromszáz évvel ezelőtt, 1688-ban szabadult fel Székesfehérvár a csaknem másfélszázados török uralom alól. Buda ekkor már két esztendeje szabad volt, s a keresztény seregeknek nem is kellett erőltetniök városunk ostromát. A hátországuktól elzárt törökök a hosszú blokád és a velejáró nélkülözések nyomán rákényszerültek a megadásra. 1688. május 19-én új korszaka kezdődött városunk történetének. Nemcsak a törökök Istolni Belgradja - a minaretek, dzsámik, fürdők, a határmenti vásározók, a bazár színes keleti forgataga - lett a múlté, hanem ekkor lett véglegesen visszahozhatatlanná a középkori Alba Regia egykori fénye is.
A romokban heverő, régi szerepét elveszített város reménytelen képet mutatott a felszabadulás pillanatában, de az élet mégiscsak elindult. Elpusztult, elmenekült lakói helyére újak jöttek: magyarok, németek, rácok. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt ismét hosszú évek nélkülözései köszöntöttek Fehérvárra. Kuruc érzelmű magyar lakóit kitelepítették, a régi falak közt mind gyakoribbá lett a német szó. Az elfeledett Alba Regia Stuhlweissenburg-ként támadt újjá, a XVIII. század végére tizenkétezres lakosságával, barokk templomaival, híres iskolájával egyike lett a Dunántúl elnémetesedett kisvárosainak.
A XVIII. század második felére a város és lakói lassan megtalálták új helyüket és szerepüket. Nagy segítséget jelentett, hogy Mária Terézia a székesfehérvári püspökség megalapításával az új körülményekhez mért súlyhoz és jelentőséghez juttatta az egykori koronázó várost. A nyolcvanas évek építkezéseinek pompás emlékei a századvég gazdasági fellendüléséről nyújtanak máig is beszédes képet. A fellendülés a XIX. század első éveiben sem hagyott alább. A városképen erőteljes nyomot hagyott a barokk és a rokokó mellett a korai klasszicizmus is. Vissza