Fülszöveg
Albert Gábor (1929) novellát, regényt és esszéket ír. Emlékezetes szociográfiájában (Emelt fővel — Magyarország felfedezése) a második világháborút követő telepítésekkel és a bukovinai székelyek kálváriájával foglalkozik. Életműkiadását a PONT Kiadó gondozza. Legutóbb megjelent kötetei: Függőfolyosó^ (regény,
2006), Védekező halálraítélte^ (esszé,
2007), Ezüst óriás (elbeszélések, 2008), Csakazértis (esszék, 2009), A nymphen-burgi herceg (elbeszélések, 2009).
Stiláris és formai gazdagság, az elbeszélésekben felfeltűnő — olykor bizarr - alakok kavargó sokszínűsége jellemzi Albert Gábor elbeszéléseit. Ez az árnyalt, már-már a regények világának teljességét idéző gazdagság teszi jellegzetessé a kötet írásait. Akár egy elaggott, beteg, zongorázni már képtelen világsztár nyomorát mutatja be (így fullad meg egy ember), akár egy fiatal kajakozó társaság találkozását a „jelenséggel", érezzük, hogy rólunk van szó. A „jelenség" értelmét és jelentését akár tetszik, akár nem, nekünk is meg...
Tovább
Fülszöveg
Albert Gábor (1929) novellát, regényt és esszéket ír. Emlékezetes szociográfiájában (Emelt fővel — Magyarország felfedezése) a második világháborút követő telepítésekkel és a bukovinai székelyek kálváriájával foglalkozik. Életműkiadását a PONT Kiadó gondozza. Legutóbb megjelent kötetei: Függőfolyosó^ (regény,
2006), Védekező halálraítélte^ (esszé,
2007), Ezüst óriás (elbeszélések, 2008), Csakazértis (esszék, 2009), A nymphen-burgi herceg (elbeszélések, 2009).
Stiláris és formai gazdagság, az elbeszélésekben felfeltűnő — olykor bizarr - alakok kavargó sokszínűsége jellemzi Albert Gábor elbeszéléseit. Ez az árnyalt, már-már a regények világának teljességét idéző gazdagság teszi jellegzetessé a kötet írásait. Akár egy elaggott, beteg, zongorázni már képtelen világsztár nyomorát mutatja be (így fullad meg egy ember), akár egy fiatal kajakozó társaság találkozását a „jelenséggel", érezzük, hogy rólunk van szó. A „jelenség" értelmét és jelentését akár tetszik, akár nem, nekünk is meg kell fejtenünk (Előtted majdnem végtelen a víz), mert a tét nem más, mint saját életünk értelme. Alakjai minduntalan a legvégső kérdésekkel találják szembe magukat. Akár csónakot javítanak a Duna-parton (Bontott perspektíváig), akár a „mosolyba öltözött asz-szony" találkozik E E. „altanárral" (Az egerek^ napja). Zavarba ejtő abszurditásként minduntalan egy fajta szolidaritásigény vagy annak hiánya bukkan elő, ami korántsem erkölcsi kérdés, sokkal inkább a valósággal való szembesülés. Ez az a rejtett mag, amely annak idején Határ Győzőt is elbűvölte, s 1991-ben Irodalomtörténetében azt írta Albert Gáborról, hogy „osztozom azok véleményében, akik őt a magyar próza mesterének tartják".
Vissza 
