Előszó
Öt esztendő nem nagy idő, de egy induló egyetem számára mégiscsak mérföldkőnek számít. Egyúttal jó alkalom az ünneplésre, az eredmények számbavételére és a jövőkép megfogalmazására.
Nehéz volt az indulás, és keservesek voltak az első lépések. Gyakran úgy éreztük, hogy magunkra maradtunk, és a bizalmatlanság légköre vesz bennünket körül. De megszülettek az első eredmények, amik munkánk sikerét igazolták. A Református Teológiai Karon immár 68 hallgató vehette át a mesterfokú (Mgr.) diplomát, és a doktori iskolánknak is van már végzőse. A Tanárképző Karon és a Gazdaságtudományi Karon pedig már második alkalommal osztottunk alapfokú (Bc.) diplomát, összesen 296-ot.
Egy induló egyetemmel szemben mindig vannak fenntartások. Vajon megéli-e a következő esztendőt, lesznek-e hallgatói és lesznek-e minősített oktatói?
A szlovákiai felsőoktatási intézményekben nagyon sok magyar nemzetiségű oktató, egyetemi docens és professzor dolgozik, közülük mégis kevesen, nagyon-nagyon kevesen vállalták fel az újonnan alakult Selye János Egyetemet. „Majd később", „majd ha megerősödik", „majd ha az egzisztenciája biztos lesz" volt a leggyakoribb válasz a hívó szóra. Számunkra ez jelentette az elmúlt öt esztendő talán legnagyobb csalódását. Pedig 2003 előtt mennyire akartuk az egyetemet. És amikor több mint nyolc évtizedes várakozás után álmunk valóra vált, azok az intézmények is ellenünk fordultak, ahol valamilyen szinten magyar nyelvű oktatás is folyik.
Talán mást vártak, és nem tudatosították, hogy a Kárpát-medencében egyedülálló lehetőséget kaptunk egy önálló, magyar oktatási nyelvű és magyar szellemiségű felsőoktatási intézmény kiépítésére. Talán az önös érdekek kerekedtek felül, de az is lehet, hogy egyszerűen csak konkurenciát láttak a Selye János Egyetemben.
Ismerős a képlet, hiszen a magyar történelem sokszor megismételte már önmagát Gondoljunk csak az 1526-os csatára. Szapolyai János, az erdélyi vajda máig tisztázatlan körülmények között „lekéste" a mohácsi csatát. Állítólag a király; akit tudvalevőleg nem kedvelt, ellentmondásos parancsai miatt, de olyan pletykák is terjedtek, hogy titokban megegyezett a török szultánnal. Vagy egyszerűen csak azért, nehogy győzelem esetén a királyé legyen a dicsőség?
Megértjük, habár elfogadni nem tudjuk, hogy a többségi nemzet képviselői induláskor ellenezték a magyar egyetem megalapítását, de az fáj, hogy nemzeti közösségünk néhány tagja is az egyetem létrejötte ellen ágált („...búcsút kellene mondani a monumentális egyetemkoncepciónak, a magyar nyelv kizárólagosságának, a pedagógiai karnak..." vagy "...az ilyen nyelvi szegregáció a felsőoktatáson belül nem szolgálná a jövő fiatal magyar értelmiségének érdekeit..." stb. - mondták és írták).
Vissza