Kétezer gondolat 2000 kapujában

Előszó

A falinaptár tetején egy szám: 1999. Nap mint nap előrelapozgatok: fogorvos, csekkbefizetések, névnapok, határidők - életünk mindennapjai. A kezem lendületével a jövőbe nyitok, mint kisgyerek, ki nagy dolgokra vár, számolgatom a hónapokat. Hamarosan eljön a nap - egy új évszázad, évezred kezdete, telis-tele átderengő kusza kételyekkel, reményekkel. Még hiányoznak a naptáramból a biztos pontok, 2000 - ez biztos. Csak nekem? Jó lenne mások gondolataiban olvasni... Innen már csak egy átbeszélgetett éjszaka életem párjával, s másnap tollat, telefont, barátokat és hasonló célszerszámokat ragadunk meg, s elhatározzuk, alkotunk egy maradandót, egy könyvet. A címe hangzatos és izgalmas: "Kétezer gondolat 2000 kapujában". A célunk az, hogy minden olvasónk megtalálja saját kedvenceit. DE. E könyv elkészítését a teljesség igénye nélkül lehet felvállalni csupán. Munkánk rengeteg bonyodalommal jár, mert kevés hozzá a toll és a papír, az emberi bürokrácia útvesztőivel kell szembenéznünk meg megküzdenünk. Most szólhatnék arról is, hogy milyen nehéz elérni egy átlagember számára hírességeinket, hogy hány helyen már a titkárnő is - fontossága teljes tudatában - legyőzhetetlen akadálynak bizonyul, hogy mennyi bizalmatlansággal, lekezeléssel, elhárítással és alaptalan ígérgetéssel találkozunk. Ezért, akiket az olvasó hiányol a könyvből, nem csak a mi hibánk, sokszor többszöri kérésre, még válaszra sem méltattak bennünket. És az is igaz, hogy egy olyan világban élünk, ahol naponta bombáznak minket mindenféle szóróanyagokkal, reklámkiadványokkal, formanyomtatványokkal, amikkel - pavlovi-reflexként sokan - a kukát célozgatják. Sokszor egy mellédobás sem elég figyelmeztetés arra, hogy néha arany, ami fénylik. Most mégsem erről szeretnék előszólni, hanem csupa nagybetűvel, mint Nemecsek Ernőt, dicsőíteni a könyvben írókat, függetlenül gondolatuk természetétől. Ők azok, akik felmerik vállalni a felelősséget, a jövőnek üzenni, elmondani véleményüket, megfogalmazni érzéseiket, vágyaikat, félelmeiket, feláldozva értékes idejüket, megbízva egy névtelen kiadóban önzetlenül, "csupán" az olvasók örömére. Isten éltesse őket az új évezredben! Vissza