A franczia forradalom története/Korunk rabszolgasága/A IV-ik rend

Előszó

A franczia forradalom története (Részlet a műből)

1789. május 4-én Francziaország nagy és dicső napra virradt.
E napra volt kitüzve az ünnepélyes «Veni Sancte» az etats generaux, az országos karok és rendek tanácskozásának megkezdéséhez.
A követek, akik ötszáz kerületben mintegy négy millió polgár által választva, huszonöt millió ember reményeit és ohajait képviselték, már előbb május hó 3-án tömegesen megjelentek ugyan és testületileg tisztelkedtek Versaillesban a királynál, hanem azért hivatalos müködésök első tényeül és bevezetéseül csak a Veni Sancte, a szentlélek segélyül hivása tekinteték.
Alig pitymallott: egész Páris talpon termett, nehogy e nagyszerü látványt elszalaszsza, s mig a boltok szokás ellenére mind zárva, s a piaczok és vásári bódék üresen maradtak, a főbb utczákon vasárnapi-öltönyben, kicsipve és fölczifrázva, ezernyi néptömeg nyüzsgött, zsibongott, hullámzott és tódult - részint gyalog, részint lóháton vagy kocsin, s egymást folyton elkerülni törekedve Versailles felé...

A rémuralom története (Részlet a műből)

«A szövetséges fejedelmek, szólt Danton a convent egyik viharos ülésében, háboruval fenyegetnek minket. Legyen nekik az ő akaratjok szerint. Mi völvesszük a kesztyüt s válaszul a kihivásra lábaik elé egy gazdátlan koronát s egy király véres fejét vetjük!»
A convent elfogadta a borzasztó tanácsot s Francziaország koronája és XVI. Lajos véres feje csaknem egyszerre hullottak a porba... Esésöktől a Themsetől a Neváig minden trón megrendült Európában, s ugyanazon fejedelmek, a kik nem rég tűzzel-vassal fenyegették a franczia népet, ha a Templeba zárt biboros fogolynak csak egy hajaszála talál is meggörbülni, most még hivatalos gyászt ölteni vagy az elhunytért nyilvános istentiszteleteket rendezni sem mertek, nehogy az ép oly dühös, a mily büszket Páris uj vérpadokkal feleljen az ujabb tüntetésre... Vissza