Jevgenyij Anyegin

Előszó

Különös tiszteletem az orosz nép kultúrája, ezen belül az irodalma iránt indított arra, hogy Puskin örök becsű művét még egyszer újra közelebb hozzam a magyar olvasókhoz. Nem a rivalizálás vezetett, hiszen Bérczi Károly felülmúlhatatlan orosz fordítását (1866) nem lehet kikezdeni, sem Áprily Lajos irodalmasítottabb munkáját. Amikor 1974-ben és 1975-ben elolvastam a munkákat, majd 1975-ben eredetiben is elolvastam az Anyegint, eldöntöttem, hogy én is megküzdök Puskin lenyűgöző verses regényével. 1975 és 1978 között a kolozsvári egyetemi könyvtárban elkészítettem e nagy mű nyersfordítását. Sok évre rá, 2003-2004-ben Budapesten, az MVSZ székházbeli tartózkodásom idején verstanilag, költőileg összhangba hoztam a verses regényt. Itt köszönöm meg az MVSZ vezetőségének azt a kis szobát, ahol akkor laktam, hiszen enélkül, azt hiszem, nem tudtam volna tető alá hozni ezt a hatalmas művet. Nem követtem Puskin torlódó metaforikus nyelvezetét, mint azt Bérczi Károly oly mesterien megtette, inkább Puskin szellemiségét, korát (és a mi korunkat is) meghaladó éléslátását, temperamentumát, nagy verstani tudását hoztam előtérbe. Természetesen a cselekményt híven követve, és a gondolatiságot sem hagyva ki.
Mindenek felett köszönöm az én Istenemnek, hogy megsegített e remekmű magyarul való újbóli megszólaltatásában. Megérte a rá fordított öt esztendőt. Nem is lehet évekkel mérni ezt. Vissza