Holtomiglan, holtodiglan

Előszó

Részlet a füzetből:
Ahogy a késő éjszakai órán gondolataiba merülve üldögélt, eszébe jutott, milyen szívesen vállalt éjszakai ügyeletet fiatalabb éveiben. Ilyenkor egész más a klinika hangulata, mint napközben. A máskor mozgalmas ház kiürült, a folyosókat csak az éjszakai tompított lámpafény világította meg. A betegszobák csukott ajtói mögött is csend honolt, csak az éjszakás nővér szobájából szűrődött ki némi fény. Néha-néha felvillant egy-egy hívólámpa, ilyenkor a nővér fehér köpenyes alakja suhant el a folyosón. Ha az ügyeletes orvosnak szerencséje van, az éjszaka nagy részét alvással töltheti.
Az ő életének nagy elhatározásai is éjszaka születtek, amikor egyedül volt, és senki nem zavarta meg gondolataiban.
Anders doktor felállt és kinyújtózkodott. Az íróasztali lámpa fénye nyitott folyóiratokra és teleírt papírlapokra vetődött. Az orvos mostanáig egy előadásra készült, amelyet kollégái felkérésére kellett megtartania egy orvoskongresszuson. Az embólia utáni szívműtétekről összegyűjtött tapasztalatait foglalta össze, amelyekről már több tanulmányt írt különböző szaklapokba.
Épp a kezét mosta, mikor megcsörrent a telefon. Mosolyogva törölte meg a kezét, és felvette a kagylót. Természetesen a felesége kereste, aki már kezdett türelmetlenkedni.
- Halló, Katja? Egy-két perc múlva indulok haza. Igen, biztos, elkészültem az előadásommal, és őszintén szólva hullafáradt vagyok. Vissza