Előszó
Részlet az I. kötetből:
MARSEILLE. - A HAJÓ BEFUT A KIKÖTŐBE.
1815 február 25-én lassan, vontatottan úszott a háromárbocos „Faraó" a marseillei kikötő felé. Kíváncsi néptömeg figyelte a hajó...
Tovább
Előszó
Részlet az I. kötetből:
MARSEILLE. - A HAJÓ BEFUT A KIKÖTŐBE.
1815 február 25-én lassan, vontatottan úszott a háromárbocos „Faraó" a marseillei kikötő felé. Kíváncsi néptömeg figyelte a hajó mozdulatait s amikor közelebb ért, föltűnt, hogy a hatalmas háromárbocost egy fiatal, daliás, époly ügyes, mint hozzáértő tengerész kormányozta.
Különös figyelemmel várta a hajót a tömegben egy meglett férfi, aki nyugtalanságát alig tudta leplezni. Kis csónakba ugrott és megparancsolta embereinek, hogy evezzenek a „Faraó" felé, amelyet csakhamar el is ért. Mikor a hajó fiatal kormányosa látta, hogy a bárka közeleg, gyorsan utasítást adott a révkalauznak, elhagyta helyét és kalapját kézbevéve a hajó korlátjához ment.
A kormányos tizennyolc-húsz éves fekete szemű és fekete hajú fiatalember volt. Egész lényéből nyugalom, biztonság és akaraterő sugárzott, olyan emberek tulajdonságai, akiket gyermekkoruk óta veszélyek környeznek.
- Maga az Dantés? - kiáltott a férfi a bárkából. - Mi történt? Miért van a zászló félárbocra eresztve?
- Nagy bánatunk van Morel úr, - felelt a fiatalember, - Civita Vecchia közelében elvesztettük a derék Leclére kapitányt.
- És a rakomány? - kérdezte élénken a hajótulajdonos.
- Szerencsésen megmentettük. Azt hiszem, e tekintetben meg lesz elégedve... de a szegény kapitány...
Vissza