Előszó
Az önkéntesek.
1793, március 10-én este, A Notre-Dame-székesegyház tornyában az óra most kongatta el a tizet, s mindenik óraütés, amint egymásra következett, mint bronz fészkéből elriasztott...
Tovább
Előszó
Az önkéntesek.
1793, március 10-én este, A Notre-Dame-székesegyház tornyában az óra most kongatta el a tizet, s mindenik óraütés, amint egymásra következett, mint bronz fészkéből elriasztott éjjeli madár, szomorúan, egyhangúan és rezegve röppent tova, Párisra ráborult az éjszaka; nem a lármás, a viharos és villámoktól megszaggatott, hanem a hideg és ködös éjszaka, Páris maga sem volt az a Páris, amilyennek ismerjük: esténkint az aranyos sárban visszaverődő ezernyi tüzektől ragyogó, dolguk után futkosó emberekkel, pajzán suttogásokkal telt, vakmerő támadások melegágyául szolgáló tivornyás külvárosoktól övezett Páris; hanem a szégyenkező, félénk, ügyes-bajos dolgaival elfoglalt város, amelynek gyér lakói futva igyekeznek egyik utcából a másikba és rohannak tova a fasor alatt vagy a kapuk alá, mint a vádászoktól űzött, vackukba menekülő duvadak.
Amint már mondottuk: végre is, az 1793, március 10-iki Páris volt ez. Még néhány szót erről a rendkívüli helyzetről, amely a főváros külsején ezt a változást előidézte, s azután sorra vesszük az eseményeket, melyeknek elmondása lesz e történet tárgya.
XVI. Lajos halálával Franciaország szakitott egész Európával. A három ellenséghez, amellyel küzdött, tehát: Poroszországhoz, a Császársághoz és Piémonthoz társult még Anglia, Hollandia és Spanyolország. Egyedül Svédország és Dánia őrizte meg régi semlegességét, el lévén különben is foglalva azzal, hogy II. Katalint tartották szemmel, aki Lengyelországot szétdarabolta. A helyzet kétségbeejtő volt. Franciaország, amely kevésbé volt lekicsinyelhető, mint fizikai hatalom, de a szeptemberi vérengzések és a január 12-iki kivégzés óta mint erkölcsi tényező annál kevesebbre becsült, egyszerű város módjára egész Európa által blokád alá vétetett, Anglia a partjainknál volt, Spanyolország a Pyrénéken, Piémont és Ausztria az Alpokon, Hollandia és Poroszország pedig Németalföld északi részein és csak egyetlenegy pont felől, a Felső-Rajna és a Schelde közt, kétszázötvenezer harcos vonult a Köztársaság ellen. Tábornokainkat mindenütt visszaszorították, Miaczinszki kényszerülve volt Aix-la-Chapelleből kivonulni és Liége felé hátrálni. Stengelt és Neuillyt Limbourgba szorították vissza; Miranda, aki Maestrichtet ostromolta, Tongres felé vonult vissza. Valence és Dampierre, védekezve való visszavonulásuk közben, hadianyaguk egy részét elvesztették...
Vissza 
