Salamon csillaga

Előszó

Részlet a könyvből:
Azok a különös és csaknem valószínűtlen események, amelyekről az alábbiakban szó lesz, a jelen század elején történtek meg egy fiatalemberrel, akinek nem volt semmi említésreméltó tulajdonsága, kivéve talán szerénységét, jóságát és a világ előtti teljes ismeretlenségét. Iván Sztyepánovics Cvjetnek hívták. Árvaszéki kishivatalnok volt, sőt pontosabban: nem is hivatalnok, csupán irodai alkalmazott, minthogy még nem kapta meg a legalacsonyabb rangot jelentő, hangzatos fogalmazógyakornoki címet; és 37 rubel 24 1/2 kopek fizetése volt egy hónapban. Természetes, hogy nehéz dolog lett volna ily jelentéktelen összegből kijönnie, de a sors kegyes volt Cvjethez, kétségen kívül lelki egyszerűsége jutalmául. Kicsiny, de tiszta, friss és kellemes hangja volt, afféle zsebben elférő hangocska, zsuzsu-tenor, nem tudj' Isten milyen fontos kincs, de mégis Cvjet miatta tagja volt gazdag plébániája templomi karának, ahol néha a szólistákat helyettesítette és ez a körülmény, a különféle énekalkalmakkal együtt, mint aminők: lakodalmak, beszentelések, temetések, halotti emléknapok, - több mint kétszeresére szaporította sovány kincstári keresetét. Ezenkívül csodálatos szakértelemmel és ízléssel vágott ki és ragasztott össze papírból, aranyfüstből, paszományból, valamint atlasz- és selyemdarabkákból nagyon kedves, cukrászdai cukorka-skatulyákat, csillogó tánc-rendjeleket és karácsonyfadíszeket, s ez a mellékfoglalkozás szintén hajtott valami jövedelmet, amit Iván Sztyepánovics pontosan elküldött Kinesma városába édesanyjának, egy tűzoltóparancsnok özvegyének, aki morzsányi házikójában, két túlérett és nagyon csúnya leányával, csendben élte le koldus-nyugdíjából öregasszony-napjait. Vissza