Nagy Péter I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Azon az óriási földterületen, amely a Fekete-tengertől és a Keleti Kárpátoktól északra terül el, ahol valamikor a Hérodotosz szkítái, később a szarmatáknak nevezett lovas és íjas népek, az alánok és roxolánok, északabbra finnugorok: a halász-vadász finn, vesz, jem, észt, merja, mordvin, cseremisz, votják, zűrjén stb. népek laktak, majd - amint a történeti és régészeti kutatások kinyomozták - germánok (gótok), nomád lovas húnok, avarok, magyarok, bessenyők, kunok, bolgárok, kazárok és tatárok portyáztak, tanyáztak és uralkodtak hosszabb-rövidebb ideig - az a nép lett úrrá - hatalmas, félelmetes urává Kelet-Európának, amely a legigénytelenebb, az adott viszonyokkal a legkönnyebben megalkuvó, minden viszontagságot alázattal tűrő, békés, egyhelyben lakó nép volt már akkor, amikor sztyeppjein még ázsiai hordák száguldoztak át. Szanaszét, de inkább az erdőségekben, mint a sztyeppeken telepedtek meg törzsenként, mint horvátok, duljebek, buzsánok, poljánok, drevljánok, dregovicsok, szjeverjánok, radimicsok, vjaticsok és krivicsek, - az ős-oroszok. Harcolva az Ázsia felől újra, meg újra rájuk zúduló nomád hordákkal, hol legyőzve és tovább kergetve őket, hol meghódolva nekik, számban, erőben és területben egyre gyarapodtak, csodálatosképpen felszíva magukba szomszédos, vagy közöttük lakó népeket, görögöket, törököket, tatárokat, finneket és ugorokat, akik közül soknak ma már csak a nevét őrzi a tudomány. Vissza