A későrómai birodalom válaszúton

Előszó

Ha valaki végighajózott már a Duna magyarországi szakaszán, akkor bizonyára jól emlékszik a Dunakanyar festői látványára és a visegrádi vár romjaira. A folyó, amely eddig nyugatról kelet felé folyt, itt hirtelen éles kanyarral délre fordul. A szélesen hömpölygő folyamnak ez a kanyarulata egykor a Római Birodalom határa volt. Mögötte emelkedik Dobogókő, ahonnan az egész környéket be lehet látni; ha felkapaszkodik ide az ember, akkor délre tekintve a milliós nagyváros, Budapest tárul a szeme elé, északkelet felé fordulva pedig jól kivehető az Ipoly torkolata. Ugyanebbe az irányba tekintettek annakidején a római őrszemek is, akik innen figyelték a Duna túlsó partján mozgolódó szarmatákat és a germán quadok portyázó csapatainak gyülekezését. Dobogókőn, a hegy csúcsán megtalálták egy római őrtorony alapjait, és még ma is használható az a kövezett út, amely egykor ide vezetett. A távolban, az Ipoly termékeny völgyében gyülekeztek azok a germán törzsek, akik a Duna-völgy birtoklásáért vívott történelmi jelentőségű csatában megszabadultak a hunok fennhatóságától. Valamivel nyugatabbra a Garam torkollik a Dunába. Valahol ezen a parton, a csatazaj közepette öntötte végleges formába Marcus Aurelius császár híres elmélkedéseit, miközben vad barbár törzsek pusztították a környéket. Dobogókőtől északra az esztergomi bazilika kupolája látszik, a messzi távolban pedig, a nyugati kereszténységnek már ezer éve otthont adó érseki székhely mögött szép időben felsejlenek a Kárpátok csúcsai... Vissza