Élménybeszámoló (dedikált példány)

Fülszöveg

A szerző írja önmagáról: Harmincéves voltam, amikor az egyetem esti tagozatát kijárván, régi szakmámat, a fényképészetet fölcseréltem az irodalmi újságírással. 1969 őszén a fotólaborban munkatársaimmal búcsúpoharat koccintottunk új életem kezdetére. Egyikük azt a kívánságát mondta el mindnyájuk nevében, hogy új munkakörömben se felejtkezzem el róluk, akik közül kiváltam vagy kiszakadtam. Igyekszem eleget tenni ennek a várakozásnak, a laboratóriumi munka közben évekig folytatott vitáink emlékét is megőrizve. Arra törekszem, hogy érthetően, olvashatóan fejezzem ki magam; megkülönböztetett figyelmet szentelek azoknak a költőinknek, akik nemcsak a szellemi kiváltságosok, hanem az egész nemzet javára írják műveiket. Szeretném viszont, ha megszűnne, vagy amennyire csak lehetséges, csökkenne a kölcsönös értetlenség a szellem "kiváltságosai" és kirekesztettjei között. ha kedvenc íróm, Thomas Mann azt kívánta kora szocialistáitól, hogy értékrendjükben egyeztessék össze Marxot és Hölderlint, akkor az én álmom a közízlés minél befogadóképesebbé tétele kultúránk - közelebbről költészetünk - minden értéke iránt, Petőfitől Weöres Sándorig, Illyés Gyulától Kálnoky Lászlóig, Rába Györgyig. A költészeti műsorok idején a laboratóriumokban, műhelyekben ne kapcsoltassék ki a rádió - ez minden, amiért a tollam vándorol a fehér papíron. Alföldy Jenő
Alföldy Jenő a mai harminc-negyven évesek nemzedékének egyik legismertebb kritikusa, akinek munkássága szinte teljes egészében a felszabadulás utáni magyar líra alkotóihoz kapcsolódik. Alföldy normatív kritikát kíván adni a hetvenes évek magyar költészetének minél szélesebb skálájáról, hierarchiára, rangra, életkorra való tekintet nélkül. Alföldy hisz abban, hogy a magyar költészet ma is nemzeti ügy, amelyet szolgálni kötelesség. Cikkeit, tanulmányait etikai és esztétikai komolyság, szeretetteljes kíváncsiság és minden értékre nyitott racionalizmus jellemzi. A költő-pályaképekből és bírálatokból szinte az 1945 utáni magyar líra összképe is kibontakozik az olvasó előtt, s valóságos líratörténeti kézikönyvként, kalauzként segíti eligazodását személyiségek, áramlatok, művek és hatások között. Alföldy Jenő számára a vers elsősorban élmény, s kritikái valóban élménybeszámolók, amelyek nyilván a modern költészet birodalmába csábítanak sok olvasót. "A költő megtisztítja látásunkat és figyelmeztet létünk önértékére..." - írja a kritikus, aki viszont megtisztítja a mi látásunkat, figyelmeztet a líra értékeire. Vissza