Kínai sárkány

Előszó

A folyó. A Nagy Folyó. A Hosszú Folyó. Az Arany Folyó. A Jangce. Teljes kétezer esztendőn keresztül senki sem talált igazán megfelelő nevet ennek a legyőzhetetlen folyónak. A Himalája távoli csúcsai között ered vad tajtékzó iramban és Ázsia szivén keresztül négyezer mérföldnyi úton át törtet egészen a tengerig. A kínaiak szerint, a folyó nevének jelentése: a Legfenségesebb Folyó. Maradjunk hát ennél. Ugyan ki is merészelné a hatalmas folyót egyetlen név határai közé zárni, ha a civilizáció kétezer esztendeje alatt sem tudták a partján élő emberek megfékezni és leigázni? Rút, megszelidíthetelten, vad, szépséges és féktélen, hatalmas folyó.
A folyó felső folyását nevezik Aranyfolyónak. A sárgásbarna víz dicsőséges vad erejében tajtékzik szűk szorosok között. Örvények, zúgók, sellők követik egymást. Száz meg száz lábnyi magas sziklaszirtek, hatalmas tömbök tornyosulnak partjain. És a sziklafalakról vérpiros és cukorsárga vízsugarak szakadnak le és hangos csattanással zúdulnak bele a vadul rohanó áradatba. Vízesések zúgása és dübörgése, örvények tajtékzása. Dobok pergése. Tom-tomok tompa ütődése, amelyek a rossz szellemeket tartják távol a folyótól. Száz meg száz ember nyögése és kiáltozása, akik minden erejüket megfeszítve húzzák hatalmas kötelekkel a hajókat az örvényeken át. Parancsnok, káromkodások, imádságok, az örvényekben fuldoklók halálhörgése, sikolyai.
Könyörgés:
Csiu ming, Csiu ming
Irgalmazzál életünknek,
Te nagy, te fenséges Folyó
A Folyó partján lakó sárga emberek csodálatosan hasonlítanak a Folyóhoz. Mélyről és titokzatosan árad a sárga faj életereje. Nem keveredik más fajokkal, büszke, magányos. Különálló és elzárkózott. Vissza