A Hold színe

Fülszöveg

Krétán születtem egy faluban, közel Chaniahoz. Az apán tanító volt, az anyám javíthatatlan álmodozó. Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz. Miután Chaiaban a francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek. Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire sem mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: "olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!" És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet. Az elemi iskola első osztályában kezdtem az írást. Leghamarabb egy levelet fogalmaztam Istenhez. Az igazság az, hogy sokszor és elszántan foglalkoztatott a gondolat, miszerint felhagyok az irodalommal. Túl nagy teher volt a művészet az én vállamon. Aztán maradtam mégis. Úgy látszik, időről-időre születnek olyanok, akik vállalják a szavak jelentette terhet.
Holnap új nap virrad, fiam.
Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok, olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szerettem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. Gyere, igyunk még egy utolsót! Vissza