Lány a pincében

Előszó

Az ausztriai Strasshof an der Nordbahn kisváros. Van egy híres vasúti múzeuma, néhány panziója, és bizony sötét múltja is, amelyet 9000 lakosa nemigen szokott emlegetni az átutazó turistáknak. Itt volt ugyanis az a koncentrációs tábor, ahová Adolf Eichmann, a náci holokauszt fő szervezője a háború vége felé bezáratott 21 000 magyar zsidót, akire ugyanaz a sors várt, amely addigra már több millió társukkal végzett a Lengyelország területén létesített haláltáborokban.
A strasshofi tábor lakói szerencsések voltak: legtöbbjüknek sikerült túlélni a háborút, rabszolgaként dolgozva a közeli Bécs különböző gyáraiban és műhelyeiben. A helyiek - akik a legtöbb osztrákhoz hasonlóan kollektív amnéziában szenvednek, már ami a náci rezsimet és az abban való részvételt illeti - szívesebben beszélnek az itt forgatott Muzsika hangjáról, a sörről és kertvárosuk gyönyörű virágairól, mint az áldozatokról és kínzóikról. "Ez már mind a múlté" - mondta egy idősebb helybéli nem sokkal azután, hogy városkája ismét bevonult a történelemkönyvekbe, 2006. augusztus 23. napjának napfényes délutánján, pontosan 12 óra 53 perckor.
Abban a pillanatban ugyanis egy rémült fiatal nő, akinek bőre szinte pergamenfehér volt a természetes fény hosszú éveken át tartó nélkülözésétől, a számára szokatlanul erős napsütéstől könnyezve, hunyorgó szemekkel futásnak eredet a Heinestrasse 60. alatti ház udvarából a hátsó kert felé. Letette a még működő Bosch porszívót, amellyel egy BMW belsejét takarította, és rohant... Vissza