Állategészségügyi tanácsadó

Előszó

A mezőgazdaságnak egyik legjövedelmezőbb ága az állattenyésztés. A tenyésztőnek nem elegendő azonban csak a szó szoros értelmében vett állattenyésztéstani ismeretekkel tisztában lenni. Kiterjedt egészségtani tudásra is szüksége van. A legjobb tenyésztői munka, a tenyészállatok gondos kiválogatása ugyanis mind hiábavaló, ha az állatokat nem tartjuk és nem neveljük egészséges viszonyok között, ha nem tartjuk távol tőlük az egészségre ártalmas hatásokat, illetve, ha nem igyekezünk a fertőző betegségek okozói ellen már eleve olyan tulajdonságokkal felruházni őket, melyek révén a tenyésztő nagyobb mértékű károsodása megakadályozható. Számtalan példáját látjuk annak, hogy a nem megfelelő tartási viszonyok következtében olyan tömeges elhullásokkal kapcsolatos járványokat idéznek elő olyan csírák is, melyek a helyesen, az egészségtan szabályai szerint tartott állatokat nem tudnak megbetegíteni. Ma már a járványtani kutatások annyira haladtak, hgy az ú. n. absolút kórokozó mikroorganismusok, de csakis ezek ellen fajlagos úton, immunbiológiai módszerekkel többé-kevésbé biztosan sikerült felvenni a harcot. Az is bizonyos, hogy a védekezés eme formájának eredményessége is nagyban függ attól, hogy a veszélyeztetett állatokat milyen körülmények között tartjuk. Rossz hygiénés viszonyok között tartott, nem kielégítő, vagy hiányos takarmányozásban részesített állatoknál a specifikus megelőző beavatkozások sem járnak a kívánt eredménnyel. A hajlamosító körülmények következtében fellépő ú. n. dispoziciós betegségeket pedig csak akkor tudjuk leküzdeni, csak akkor tudjuk fellépésüket megakadályozni, ha a betegség előidézésében részes mikroorganismus szóhozjutását a szervezetben lehetővé tévő faktorokat ismerjük s ennek alapján már eleve megteszünk mindent, hogy a baj fel ne üthesse a fejét, mert ezekkel szemben immunbiológiai téren jóformán semmit sem érhetünk el. Egészségtani tudás nélkül a tenyésztő minden igyekezete hiábavaló lesz. És mivel éppen a dispoziciós fertőző betegségek gyógyítása amiatt, hogy a hajlamosító okok sokszor csak nehezen, hosszabb idő alatt küszöbölhetők ki, gyakran nagy nehézségekbe ütközik, nem lehet arra hagyatkozni, hogy a szakember segítségével a bajt megszüntetni a tenyésztőnek módjában van. Elhanyagolt állományokban szerencsés esetben a szakember fáradozását siker koronázza, de bizony, sokszor, beavatkozása nem jár kielégítő eredménnyel. Ilyenkor nem a szakember a rossz, hanem az a gazda, az a tenyésztő, aki nem tartja állatait megfelelő viszonyok között. Nagyon helytálló az a megállapítás, hogy mindig könnyebb egy betegséget megelőzni, mint azt meggyógyíatani. Éppen ezért feltétlenül szükséges az állattartó gazdának megismerkedni az egészségügyi szabályokkal, valamint azokkal az okokkal, körülményekkel, melyek betegséget idéznek elő, illetve, amelyek a szervezet ellenállóképességét csökkentik, azaz a szervezet hajlamosságát akár kórokozó csírákkal, akár élősködőkkel szemben növelik.
Magyar nyelven, mindent felölelő állategészségtani munka nincs. Az egészségtani ismeretek fontosságára való tekintettel szükségesnek mutatkozott röviden összefoglalni az erre vonatkozó ismereteket. Munkám megírásánál természetesen elsősorban hallgatóm igényeit kellett szem előtt tartani, de azért igyekeztem lehetőleg mégis úgy összehozni az anyagot, hogy könyvemet a gyakorlati gazdák is haszonnal forgathassák. Vissza