Állati eredetű vizsgálati anyagok és minták laboratóriumba küldése

Előszó

Az 1928. évi XIX. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 1932. évi 100.000 sz. F. M. rendelet 118. §-án és ennek 18. sz. mellékletén kívül újabb rendeletek és szakkönyvek is tájékoztatnak a vizsgálatra szánt hullák, hullarészek és egyéb vizsgálati anyagok kiválasztásáról és beküldésének módjáról. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján ennek ellenére szükségesnek látszik, hogy az e téren felmerülő kérdéseket - különösen bizonyos szempontok figyelembevételével - összefoglalva tárgyaljuk. Mezőgazdaságunk szocialista átépítése számos új, eddig ismeretlen probléma elé állítja a magyar állatorvosi kart. Ezeknek a kérdéseknek zökkenőmentes megoldása céljából, a gyakorló állatorvosok és a vizsgáló laboratóriumok szoros együttműködése fokozottabban szükséges, mint valaha. Ez az együttműködés azonban ne merüljön ki csupán abban a feltétlenül kívánatos tényben, hogy a gyakorlatban működő szakember az eddigieknél többször fordul a vizsgáló intézetekhez, hanem minden esetben részesítse figyelemben azt is, hogy a vizsgálati anyagoknak a kórelőzményi adatok szem előtt tartásával végzett megfelelő kiválasztása és vizsgálatra valóban alkalmas állapotban való beküldése döntően befolyásolhatja a laboratóriumi vizsgálatok eredményességét.
A laboratóriumi vizsgálat sem a helyszínen végzett részletes klinikai vizsgálatot, sem a hulla részletes boncolását nem helyettesítheti, hanem azt kiegészíti. Szükséges ezért, hogy a vizsgálatra szánt küldemény kiválasztását a klinikai tünetek, vagy esetleg a kórbonctani elváltozások figyelembevételével - egyes indokolt esetektől eltekintve - az állatorvos végezze, vagy az legalább is az ő utasítása szerint történjék. Vizsgálatra olyan anyagot kell kiválasztani és beküldeni, amely a kívánt vizsgálat elvégzésére valóban felhasználható és alkalmas. Vissza