Alma I.

Előszó

Az almafa (Malus) az északi mérsékelt földöv növénynemzetsége, 12-15 faja Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Fák vagy magas cserjék. Virágaik nagyok, kétivarúak, kevéstagú ernyőszerű fürtben csoportosulnak. Az 5 csészelevél többnyire rövid háromszögű, az érett gyümölcsön is megmarad s vagy összehajlik (zárt kehely) vagy szétnyílik (nyílt kehely). Az 5 szirom hosszúkás tojásdad, töve körömbe keskenyedik, fehér vagy rózsaszín, néha csak kívül pirosló. A porzók száma 20-50. A termő 5, pergamenszerű termőlevélből alakult, alsóállású, vagyis a kocsány felső része, a vacok, körülfogja a magházat s azzal összenőtt. Az 5 bibeszál alján összenőtt. A termés, vagyis az almagyümölcs külső része, a húsa, a megnövekedő vacok, belső része, a csutkája, az 5, pergamenszerű termőlevél, mindenik 2-2 maggal.
Az almafa fajai közül gyümölcsészeti tekintetben legfontosabb a közönséges almafa (Malus communis), mert alakkörébe tartoznak a nemes gyümölcsöt termő fajták. A közönséges almafának két alfaját különböztetjük meg, egyik a vadalmafa, másik a nemes almafa. A vadalmafa (ssp. silvestris) virágjának vacka és csészeleveleinek háta kopasz, honos az európai erdőkben, de sehol sem nő tömegesen, keletre Transzkaukáziáig terjed, nagyon gyakori a Kaukázusban. A nemes almafa (ssp. pumila) inkább ázsiai honosságú, nagyon gyakori Turkesztánban, bőven található a Kaukázusban is, tovább nyugatra már kevesebb, hogy Kelet-Európában meddig honos, még nem tudjuk, talán a Balkánon, sőt Erdély déli részén is. Vissza