Álomlovag

Előszó

Részlet a könyvből:

A fehérre festett, mély biedermeier ablakfülkékben mozdulatlan redőkben omlott a merev csipkefüggöny. A barna mahagóni-bútorok komolyak, ünnepélyesek és mégis kedélyesek voltak, mint a fontossága tudatában nyájasan leereszkedő családfő. A kényelmes, puhaöblű támlásszékek megnyugtatók és barátságosak, mint a sokat tapasztalt, elnéző, bölcs nagymama. Ezekben a mély támlásszékekben töltötte Anna asszony majdnem minden szabad idejét. Reggel odaült sokfiókos, lantalakú hímzőasztalkája elé. De a keresztöltéses hímzés hasztalan virított dús rózsapompában. A kéknefelejts-füzérek hiába mosolyogtak a kanavásznon. Anna kiejtette bágyadt kezéből a készülő zsámolyt, vagy gömbölyű párnát, elővette a féltékenyen rejtegetett, angolból németre lefordított könyvet, belemerült a karosszék süppedő nyugalmába. És egy pillanat alatt ott volt igazi országában: az izgató, romantikus angol nagyvilági élet forgatagában. Anna szerelmes volt a kevély, hűvösszavú és mégis férfiasan gyengéd angol arisztokratákba, akik annyira mások voltak, mint Winter Gáspár. És bár asszonytársnői szerencsésnek tartották Annát, mert a derék, tekintélyes Winter Gáspár felesége lehetett: Anna rejtőzködő, titkos kis mosollyal élte elpalástolt lelkiéletét, ahol a józan, hétköznapi kérdésekkel viaskodó Winter Gáspárt elhomályosították, kiszorították a nemes telivéren nyargaló, hatosfogatot kürtszó mellett hajtó, spleenjükben lélekzetrabló kalandokat hajszoló angol arisztokraták. Vissza