Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET.
Amelyben arról van szó, hogy egy kis lány, ha eltökél magában valamit, hát mindenképpen azon van, hogy azt végre is hajtsa.
Az özvegy tanítóné ott állott...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET.
Amelyben arról van szó, hogy egy kis lány, ha eltökél magában valamit, hát mindenképpen azon van, hogy azt végre is hajtsa.
Az özvegy tanítóné ott állott picinyke házának tornácán és kezében valami írást szorongatott. Arcán mosolygás ült, szemében könnycsepp. Nagyon boldog volt, de nagyon búbánatos is egyben. Egyetlen gyermeke, Katóka, évvégi bizonyítványán pihent a tekintete.
- Micsoda gyönyörű bizonyítvány!... Csak úgy ragyogott ki belőle a sok kitűnő! És mikor nézte ezeket az egymás alatt olyan szép rendben sorakozó kitűnőket, szívbéli öröme mellett ott húzódott meg az a szinte érthetetlen kívánság, bár ne is lenne olyan szép ez a bizonyítvány.
Katóka még kis elemista volt, amikor ő megígérte volt neki, hogy ha továbbra is jó tanuló lesz, megengedi, hogy teljesedjék a szíve vágya és felsőbb iskolába, óvónőképzőbe vagy tanítónőképezdébe járatja. De azóta ezerszer megbánta ezt az igéretét, mely elé amúgy is, szinte leküzdhetetlen akadályok gördültek.
Férje meghalt és a nyugdíj annyi, mint semmi. Éppen csak arra elég, hogy törleszthessék a házépítéshez felvett kölcsönt. Földjük, birtokuk nincs, a kis kertben nem tudott sohasem többet termeszteni, mint a maguknak való uborkát, salátát, gyenge zöldséget. Az életre való kenyeret már a kezemunkájával kereste meg. Varrogatott a falubeli lányoknak egy-egy szoknyát, kötényt. Nem volt nagy az ebbeli tudománya, mert hiszen kisasszonynak nevelték és úri famíliája sohase hitte volna, hogy valaha is hasznát vehesse ennek a kis kézügyességének.
Vissza 
