Az amerikai leány

Előszó

Részlet a könyvből:
"Hamburg-Amerika"

Egy nagy oceánjáró méltóságteljes nyugalommal szelte a tükörsíma vizet, mely ezuttal olyan csendes, egyenletes volt, hogy bátran beleillett volna valamilyen szelíd hegyitavacskának, mely sziklaóriásoktól van körülvéve, úgy, hogy még a szellő sem tudja megközelíteni.
"Hamburg-Amerika" volt a hajó neve és zsúfolásig megtelt utasokkal, kik a kora őszi napon ott hemzsegtek a fedélzeten, kajütökben, éttermekben. AZ első osztály luxus-lakosztályai csak úgy megteltek, mint a negyedik osztály közös termei, hol az ágyakat csak a hálóhinta helyettesítette. Ennek az úszó városnak a társadalom minden rétegéből voltak lakósai, és talán sehol a világon nem lehettek olyan óriási különbségek az emberek között, akik egy és ugyanazon a talajon éltek, mint épen itt. Míg az egyik oldalon drága porcelánokkal, ezüst veretű evőeszközökkel, csillogó kristályokkal megterített asztalok vártak a díszbe öltözött, selyembe, bársonyba, csipkébe burkolt hölgyekre és frakkos urakra, addig a túloldalon, földre kuporodva, rongyos alakok kenyeret és szárított halat rágcsáltak. Míg amott a finom parfűm illata töltötte be a levegőt, emitt a hagyma bűze terjengett. Odaát művészi zenekar halk szólama gyönyörködtette a hallgatókat, itt jókedvű utasok harmonikán húzták a duhaj nótát, sipítva, hosszan, fülsiketítően, keservesen. Míg amazoknak kultúremberi mivoltukból, néha napokig nem mosakodtak, nem váltottak ruhát, hideg ételeken tengődtek. Azokat az utazás gyönyöre töltötte el, míg ezeket a "muszáj" terelte a hajóra, a végső kétségbeesés és egy jobb jövőbe vetett bizakodás... Vissza