Fülszöveg
) "789630 "66S774 " >1
'V .-a
„Ez a könyv csak vadászembereknek szóL" - írta Széchenyi Zsigmond az azóta a magyar vadászok bibliájaként a vadászati irodalomba bevonult „Ahogy elkezdődött" és „Ünnepnapok" című kétkötetes művének előszavában. Az olvasó kezében tartott könyvet Ambrózy Árpád hasonló gondolattal kezdi: „Ez a könyv a vadászíjászat titkos nyelvén nektek, vadászíjászoknak íródott." Én pedig, ahogyan Széchenyi Zsigmondnak sem, most Ambrózy Árpádnak sem adhatok maradéktalanul igazat. Mert mi van mindazokkal, akik még nem vadászként, vagy nem vadászíjászként veszik kezükbe ezeket a könyveket? Hiszen saját magamról tudom, hogy hogyan oltotta belém a kiskamaszként olvasott „Ahogy elkezdődött" és „Ünnepnapok" a vadászat gyógyíthatatlan szenvedélyét. Ezért azt mondom, hogy a nem vadászíjász, sőt, akár a nem vadász olvasó is bátran vegye a kezébe a könyvet, és nyugodtan okoljon engem, ha az íjjal való vadászat varázsa - akár mint megértő természetjárót, akár mint vadászíjászt...
Tovább
Fülszöveg
) "789630 "66S774 " >1
'V .-a
„Ez a könyv csak vadászembereknek szóL" - írta Széchenyi Zsigmond az azóta a magyar vadászok bibliájaként a vadászati irodalomba bevonult „Ahogy elkezdődött" és „Ünnepnapok" című kétkötetes művének előszavában. Az olvasó kezében tartott könyvet Ambrózy Árpád hasonló gondolattal kezdi: „Ez a könyv a vadászíjászat titkos nyelvén nektek, vadászíjászoknak íródott." Én pedig, ahogyan Széchenyi Zsigmondnak sem, most Ambrózy Árpádnak sem adhatok maradéktalanul igazat. Mert mi van mindazokkal, akik még nem vadászként, vagy nem vadászíjászként veszik kezükbe ezeket a könyveket? Hiszen saját magamról tudom, hogy hogyan oltotta belém a kiskamaszként olvasott „Ahogy elkezdődött" és „Ünnepnapok" a vadászat gyógyíthatatlan szenvedélyét. Ezért azt mondom, hogy a nem vadászíjász, sőt, akár a nem vadász olvasó is bátran vegye a kezébe a könyvet, és nyugodtan okoljon engem, ha az íjjal való vadászat varázsa - akár mint megértő természetjárót, akár mint vadászíjászt - rabul ejti.
Mi a műfaja ennek a könyvnek? Ahogy az „Ünnepnapok" esetében, itt sem lehet eldönteni, hogy gazdag tapasztalatra épített szakkönyvet, vadászati szépirodalmat vagy igazvadászi erkölcsi útmutatót és hitvallást olvastunk, hiszen ezt mind megtestesíti. Ambrózy Árpád közel negyven év vadásztapasztalatát, és a hazánkban egyelőre ritkaság számba menő húsz éves vadászíjász-tapasztalatát osztja meg a figyelmes olvasóval. Mindezt teszi pedig mély természetszeretettel és alapos természetismerettel. Rövid kanadai és oroszországi kitekintés mellett úgy veszi sorra a történelmi Magyarországon vadászható vadfajokat, hogy a vadászíjász testközelből szerzett ismereteinek részesévé teszi azt, aki elkíséri a könyv lapjain gondolkodó, elemző és mindent megfigyelő cserkeléseire, leseire, barangolásaira. A vad viselkedésének, életének rejtett titkait a vad iránt érzett empátiája segítségével varázjolja elénk, és a szerzővel együtt azon kaphatjuk magunkat, hogy mi is csodálattal adózunk a tisztásra a világért ki nem lépő, óvatos remetevadkannak, „aki" a könyv lapjain tiszteletre méltó ismerőssé, mi több, jeles személyiséggé magasodik. Eközben pedig szinte észrevétlenül csepegteti belénk az íjjal való vadászat nemes és sportszerű művészetének mesterfogásait, törvényeit, alapozza vagy erősíti meg vadász-erkölcsünket. Megtanulhatjuk tőle az íjjal ejtett vad megbecsülését, mert számára az örvös galambtól a medvéig minden zsákmánya egyaránt a természet nagylelkű ajándéka. Miközben pedig az íjjal vadászók haladó csoportjába fogadva türelmesen oktatja az olvasót, bőségesen engedi teli tüdőből lélegezni a késő őszi, párás cserestölgyesek fanyar illatú levegőjéből, hagyja jót inni a tavaszi Kárpátok fenyvesei alatt habzó patak kristálytiszta vizéből, vagy élvezni a tág határú, nyúl-termő Nagyalföld októberi napsugarának simogatását, egyszóval részesíti abból a szabadságból, amit a természettel egybeforrva íjjal vadászó ember érez.
Ősi Zsolt
l
Vissza