Lopott hold

Fülszöveg

Vers nélkül - gondolom - nyugodtan élhetnénk és meg is tudnánk élni, de biztos, hogy kopárabbak, sivárabbak, embertelenebbek lennénk. Néha (annyira a gépek határoznak meg) nem is tudjuk, milyen módon kerülhetnénk test- és lélekközelbe önmagunkkal. Pedig szavaink, mondataink, gondolataink karnyújtásnyi távolságán belül van az a nyugodtság, amelyre szükségünk lenne, csak a ráció, a pragmatizmus éppen nem engedi megmozdulni AZT a bizonyos kart...
Ambrus Lajos versei egy, számunkra egyre inkább idegen világba vezetnek el minket; önmagunk felé, nomeg abba a fákkal, erdőkkel dombokkal tarkított környezetbe, amelyet — bár körülvesz, meghatároz lényegében -már-már nem is észlelünk. A természeti táj csendje-nyugalma, a kapuzábéra vésett emlékek, az ösi, örökölt kultúra "selyemsárhajója", a mezők szőkeségéből" szőtt emberi öltözet mindezek mintha már csak néhány megszállott ember örökségei lennének; fájdalmasan kevés emberéi. Hát ezért vagyunk mi fontosak, a versek befogadói, és nem a... Tovább

Fülszöveg

Vers nélkül - gondolom - nyugodtan élhetnénk és meg is tudnánk élni, de biztos, hogy kopárabbak, sivárabbak, embertelenebbek lennénk. Néha (annyira a gépek határoznak meg) nem is tudjuk, milyen módon kerülhetnénk test- és lélekközelbe önmagunkkal. Pedig szavaink, mondataink, gondolataink karnyújtásnyi távolságán belül van az a nyugodtság, amelyre szükségünk lenne, csak a ráció, a pragmatizmus éppen nem engedi megmozdulni AZT a bizonyos kart...
Ambrus Lajos versei egy, számunkra egyre inkább idegen világba vezetnek el minket; önmagunk felé, nomeg abba a fákkal, erdőkkel dombokkal tarkított környezetbe, amelyet — bár körülvesz, meghatároz lényegében -már-már nem is észlelünk. A természeti táj csendje-nyugalma, a kapuzábéra vésett emlékek, az ösi, örökölt kultúra "selyemsárhajója", a mezők szőkeségéből" szőtt emberi öltözet mindezek mintha már csak néhány megszállott ember örökségei lennének; fájdalmasan kevés emberéi. Hát ezért vagyunk mi fontosak, a versek befogadói, és nem a költő, még akkor sem, ha összeráncolt homlokú, aggódó, nyugtalan és fájdalmas önmagában és önmagának.
A költő csak vonuljon vissza 4x4-es bizonytalan biztonságába, és örüljön azok helyett, akik már nem tudnak örülni, és szenvedje végig mindazokat a szenvedéseket önmagában, amelyeket végig kell szenvednie, ha lelkünk betegségeire akar írókat teremteni.
Ijesztő már ez a világ: hát ízleljünk még abból a kevés tisztaságból, ami körülöttünk még megmaradt, zarándokoljunk el Hazanézőinkhez; járjunk még kicsit egyre láthatatlanabbá váló ösvényeinken, amíg végképp ki nem hullanak belőlünk. Vezetőink vannak: Ambrus Lajos versei, amelyek a maximálisan huszonnégy órás rohanásunkban megállíthatnak, hogy egy-egy bábakalács láttán, vagy a viharok íratta aggódó levelek hangulatában — mozdulatlanul bár— behúnyt szemmel eljuthassunk néha önmagunkhoz.
Majla Sándor Vissza