Bank ár

Előszó

Mostanában, amikor fantasztikusan nehéz az élet feltételeit megteremteni, amikor filléres gondjaink vannak, a fillérekről és a milliárdokról egyaránt szólnak szereplőim. Mindegyikük élő szereplő. Van aki adja a nevét, van aki nem. Van aki gyáva, de akad olyan is, aki hősnek képzeli magát. Ígérem szélsőséges esetek is szóba kerülnek. Ezeknek a történeteknek mindegyikét az élet tovább fogja írni. Előző köteteim szereplői is változtak. Fiam és a lányom a "Tetszik tudni mi már egyszer elváltunk" című könyvem főszereplői nagykorúak lettek. Már önálló életet élnek. A "Pusztító mámorban" című betiltott könyvem kötelező irodalom lett a rendőrtiszti főiskolán. A "Tollal, mikrofonnal, objektívvel" című könyvem tankönyvvé korcsosult. Az elmúlt évben megírt "Kopcsókör" című kötetem szereplői folytatják vesszőfutásukat. A papa is reflektorfénybe került... "Paprikacsárdás" című kötetem miatt néhány hivatalnok még mindig haragszik rám. Csókoltatom őket. Ők is a maguk erejéből lettek senkik, csak még nem jöttek rá... A többi könyvem közül van már olyan is, amit már csak a Széchenyi Könyvtárból tudnék ellopni. Megöregedtek. Már a szerzői példányaim is elfogytak. És most megkezdődtek a "szülési fájdalmai" a Bank ár című dolgozatomnak. Nem érdekel hányas osztályzatot fogok érte kapni. Már kinőttem abból, hogy komolyan vegyem az ügyeletes zsenik értékítéletét. Az olvasó az más. Az olvasót tisztelem. Minden kíváncsi embert tisztelek. Tisztelem azokat, akik tudni akarnak valamit. A Bank ár remélem felszínre hoz sok mindent. Nem a vájt fülűeknek készül, nem is a messziről jött nagyotmondók seggét fogja dédelgetni. A tollam, a kamerám segítségével embereket szeretnék bemutatni embereknek. Nem árt, ha a kommunikálnak egymással az üvegpalotában élők a kérges-tenyerűekkel, a naivakkal, a többséggel. A Bank ár nem szakkönyv, nem is propaganda kötet, hanem egy sajátos riportfüzér lesz publicisztikákkal fűszerezve. Kirándulásainkra invitálom az olvasót, hogy ebben a kissé zűrzavaros világban velem együtt képes legyen eligazodni. Vidéken, a fővárosban, tanyán és az Országházban, kocsmákban és márvány palotákban egyaránt megjelenünk. Egyébként örülök annak, hogy velem tartanak. Régi olvasóimnak azért örülök, mert még megmaradt náluk a hitelem. Új olvasóimnak azért köszönöm, mert bizalmukkal megtiszteltek, s feltételezik rólam, hogy nem fogom hülyének nézni őket. Induljunk! Vissza