Amerikai ballada

Fülszöveg

A fasizmus árnyékából, a világháború felé rohanó Európából érkezett 1939 márciusában Remenyik Zsigmond az Egyesült Államokba. Remény és bizakodás töltötte el, amikor Amerika földjére tette a lábát. Hitte: a szabadság, a rend, a gazdagság földjére érkezett a megbomlott Európából. Arra a földre, amelynek "mindent átformáló, minden változót és különbözőt egy nagy egységbe forrasztó erejéről" szól az a híres dal, melynek címe: Amerikai ballada. Amerika "hegyeit és völgyeit, folyóit és erdeit és síkságait, városait és falvait, bányáit és ipartelepeit" dicséri ez a dal, a természetet, "amint szélesen és hatalmas erővel hömpölyög, akár a viharos víz az Erie-tavon, vagy lenn délen a Mississippi folyó". Remenyik csodálattal adózik ennek az Amerikának, nagyszerű eredményeinek, de könyve mégsem egyhangú lelkesedés. A kitűnő író ugyanis nem elégedett meg a bámulatos és irigylésre méltó külszín ábrázolásával, hanem leszállt "a mély amerikai rétegekbe, a bányák és ipartelepek vidékére, a század elején kivándorolt magyarok közé", és az ő sorsukon keresztül bemutatta az ország árnyait is. Remenyik jól tudja, hogy ezt a földet ők, a világ minden tájáról idesereglett munkások, bányászok egyszerű és dolgos emberek tették naggyá és gazdaggá, s Amerika ezért vajmi keveset fizetett nekik. Miként a dalban a táj, olyan változatos, sokszínű maga az amerikai élet, amely ellentmondásaival együtt is egy tiszta, szép eszményt jelentett Remenyik számára, a szabadság és az emberi nagyság eszményét egy olyan világban, amelyben elkerülhetetlennek látszott az emberi értékek pusztulása. Ezért nem hagyományos útirajz csupán az Amerikai ballada, hanem az író művészi és emberi hitvallásának foglalata is. Vissza