Amerikai impressziók '77

Előszó

Részlet:
A fényképészet szerepének jelentősége a modern életben évtizedek óta vitathatatlan. A hetvenes évek elején a fotó olyan kibontakozáson ment át, oly nagy befolyásra tett szert, hogy joggal beszélhetünk a "fotográfia diadaláról". A fotó nemcsak a gazdasági, tudományos és technikai szférát hódította meg, hanem azokat az esztétikai-művészeti ágazatokat is, melyek a szó legszélesebb értelmében vett "kép"-et akarnak létrehozni, mint például a kísérleti fotóművészet vagy az amerikai festészet fotorealizmusa. A fénykép megjelenése óta foglalkoztatja az elméletírókat az a kérdés, hogyan választható el a művészet és fényképészet. A 130 évig tartó fejlődés és integrálódás arra indít, hogy ennek a kérdésnek alaposabban utánajárjunk. A fényképészet és a művészet között meghúzott határvonal mindkét oldalról nézve a művészi fotográfia senkiföldjévé szélesedett, melynek akárki részes lehet, aki ideológiai gátlások nélkül erre a területre merészkedik. Fényképészek egy csoportja már 1971-ben felhívta magára a figyelmet ezen a határterületen tett felfedező útjaira az Osztrák Iparművészeti Múzeumban rendezett "Kísérleti fényképészet" című kiállításával. Hans Mayr a kiállítás résztvevője és egyben egyik fő szervezője is volt. Ezzel egy időben, mint a bécsi Künstlerhaus elnöke, a realitásokat mindig figyelembe vevő fantáziájával más területek hagyományos határait is feszegette újszerű kezdeményezéseivel. Éppen ezért különösen örülünk, hogy most ismét eredeti pályáján üdvözölhetjük. Kereken 70 nagy méretű művét mutatja be a kiállítás, mely a művész 1976-os egyesült államokbeli utazásának lenyomata. A felvételek minden előzetes szándék, meghatározott cél nélkül születettek. A mindennapos gyakorlat és a jól ismert médium ápolása egyfajta fotókból, képi fogalmakból alkotott naplót hozott létre. Az "Amerikai impressziók" tükröt mutatnak fel, és személyes megközelítéssel érzékeltetik azt, amit "american way of life"-nak hívunk. Nem dokumentumfotókról, sokkal inkább egy a fényképészeti látásról szóló, annak minden változatosságát felölelő esszéről beszélhetünk.
Az önálló képeknek ez az együttese szituációkat és embereket, város- és tájképeket, architektúrát és műalkotásrészleteket rögzít, spontán módon, fantáziadúsan, a realisztikustól az absztraktig terjedő módszerrel. A kivágások és a tartalmi redukció optikailag megragadható "jel"-lé teszi a felvételeket, melyek újabb bizonyítékul szolgálnak a vizuális érzékelés közvetlenségér a verbális megfogalmazás áttétetelességével szemben. Vissza