Ami két miatyánk között van I-II.

Előszó

Egy tizennégyéves fiu, aki még nem született meg.

Ezernyolcszáznyolcvanhatban történt, hogy Blattgrüner Ábrahám, a milliomos hírében volt topolyházai -zsidó, egy nyári nap délután levelet kapott valami soha .azelőtt nem ösmert idegen községből. Zsidó betűkkel iródott és az volt a levélben, hogy nagy megtiszteltetés, nagy szerencse vár az ő, Blattgrüner házára. Mert rabbi Méir Hákóhén, a zsidó nép fáklyája, a csodatévő szent, a tudós és bölcs férfi - itt zárójelben az volt, hogy élete gyertyája legyen fényes - arra utaztában Topolyházán megáll, hogy a szombatot ott töltse el és ugy találta jónak, hogy péntektől hétfőig az ő házában fog lakni. A legnagyobb kegy, ami zsidóembert érhet, mert hogy ki légyen, mi légyen rabbi Méir Hákóhén, az a szentéletü férfi, azt csak az angyalok tudják, meg az örökéletű Egyisten, de mi, rosszullátó emberek nem tudjuk, nem is sejtjük. Tehát készüljön, ahogy illik; lássa el mindennel és az istenért vigyázzon: a legnagyobb tisztelet ami halandónak kijár, sem elég nagy tisztelet rabbi Méir nagyságának.
Blattgrüner Ábrahám, ki minden nagy vagyona mellett is végtelenül egyszerű, minden izében elmaradt hitbuzgó zsidó volt - ki még izzasztó nyáron is bolyhos bársonykalapot viselt és hosszú kaftánfélét hozzá - Blattgrüner Ábrahám komolyan megijedt. Rabbi Méir Hákóhénnak már hallotta a hirét, hiszen beszélt róla eleget sok messze földről jött hitsorsos, hogy az nem is ember, hanem próféta, kit az Isten szelleme szállt meg... Vissza